húúú, de nagyon régen nem írtam!

ejha, megnéztem, hogy mikor írtam utoljára és kissé elfogott a kétségbeesés, mert estig sem fogok végezni a pötyögéssel! még szerencse, hogy memóriám fénye kissé megkopott az utóbbi időben, úgyhogy az események felére sem emlékszem, amiből következik, hogy talán mégsem kell egy teljes regényt olvasnotok. :D

július 5-én, pénteken kezdődik a történet legújabb része, amikor jelenésem volt Békéscsabán, a terheléses cukorvizsgálaton. Pisti éjszakás volt, úgyhogy úgy egyeztünk meg, hogy én beszerzem a kiflit (meg viszek itthonról tejet) meg neki is némi reggelit, majd utána találkozunk, hogy hazajöjjünk a kocsiért és robogjunk is. annyiban tért el a valóság a tervtől, hogy végül a mentőállomáson találtam Pistit, még mindig munka közben, ezért leültem beszélgetni egy kicsit a kollégáival, amíg ő végzett a dolgával. olyan fél 8 körül jöttünk haza az autóért, Pisti itthon lepakolt, aztán már mentünk is. én útközben megettem a kiflit, megittam a tejet és utána indítottam egy egy órás visszaszámlálást, mert akkor kellett levegyék tőlem a vért. mire odaértünk, azt hittem, hogy rengetegen lesznek a védőnőknél, de úgy látszik, hogy a péntekjét senki sem szereti ilyesmire áldozni, mert a 12-es sorszámot kaptam. a vérvételre pont időben sikerült bejutni, 3 kémcső levétele után is egész vidám voltam, nincs mit tenni, kezdem megedződni. :D utána volt vérnyomás- és súlymérés a védőnőknél, majd kiskönyvbe pecsételés a dokinál és már mehettünk is dolgunkra, ami volt bőven. a kisboltban vettünk hideg üdítőt, majd elmentünk a Centerbe nekem bérletet venni meg szerettük volna megvenni a mozijegyeket szombatra, de ez utóbbival nem volt szerencsénk. ezután hazafele vettük az irányt, mert előző nap kiderült, hogy Pistinek még orvosi alkalmassági vizsgán is részt kell vennie, úgyhogy kicsit igyekeznünk kellett, hogy időben visszaérjen a mentőállomásra. útközben észrevettük, hogy a Golfnak egyre sportosabb lesz a hangja, ami, mint később kiderült, a nagyon elrozsdásodott és lyukas kipufogónak volt köszönhető.

amint hazaértünk, Pisti bement a mentőállomásra, én pedig elindultam bevásárolni az ebédhez. egyszerre végeztünk, úgyhogy végül együtt jöttünk haza. előkészítettük a rakott cukkinit, majd miközben sült, Pisti megbeszélte az Apujával, hogy ebéd után átmegyünk hozzájuk és elviszik szerelőhöz a kocsit. amint odaértünk, én le is feküdtem aludni, ami miatt aztán egész nap kómában ténferegtem. :D a szerelő megállapította, hogy kéne egy új kipufogó dob, amit szombaton Békéscsabán terveztünk beszerezni, viszont az autósbolt csak délig volt nyitva, ezért végül átgondoltuk a terveket és Juditot már pénteken elhoztuk a magunkhoz. miközben összeszedte a cuccait, mi kaptunk Anyóséktól némi pénzt, hogy költsük Balázsra, ami kifejezetten jól jött, mert az autójavítás elvitte a pénzünket, amit kiságyra szántunk, valamint lefoglaltam 3 jegyet a Gru 2-re, a szombati háromnegyed 5-ös vetítésre. hazafele bevásároltunk, aztán összedobtunk egy görög salátát, mert megígértük Juditnak, hogy megint ehet azt nálunk. este már nem nagyon csináltunk semmit, mert szombatra korai kelést terveztünk, amit sikerült még egy órával előrébb is hozni.

reggeliztünk, majd elindultunk Csabára. először az autósboltban rendeltük meg a kipufogót, plusz egy indexbúrát a Mercire, majd átgurultunk a Brendonhoz, ahol vettünk kiságyat, kókuszmatracot, matracvédőt, cumit és elhoztuk a legutolsó kék csíkos nyuszit is, ami majd elméletileg Bazsi alvótársa lesz. :) ezzel le is tudtuk a kötelező dolgokat, úgyhogy ezután már csak a Takko-ban meg a Csaba Centerben kerestünk nekem rövidnadrágot (nem egyszerű a dolog, mert gumírozott derekú kell legyen, amit persze találhattam volna a Brendonban, csak nem vagyok hajlandó 6-7 ezer forintot kiadni egy rövidnadrágra), Juditnak pedig rövidujjú pólót. ő végül szerencsével járt a New Yorkerben, én meg kb. egy héttel később találtam nadrágot a kínaiban, ami most jelenleg meg is felel a célnak.

időközben jól megéheztünk, úgyhogy elmentünk a Cakajba péksütiért. eléggé bekajáltunk 2-2 péksütivel, de azért még elsétáltunk a Mekibe, mert nagyon rá voltam már éhezve a túrógombócra, amit most meggy-öntettel is lehet kérni. Pisti jegeskávét ivott, Judit pedig egy sima presszókávét. egy ideig elüldögéltünk a légkondi által biztosított kellemes hűvösben, majd visszasétáltunk a Centerbe. közben rájöttünk, hogy már mindennel végeztünk, de még 4 óra van a film kezdetéig, úgyhogy kitaláltuk, hogy megpróbálunk bejutni a 14:45-ös vetítésre. csak 2-kor nyitott a pénztár, úgyhogy addig elnézelődtünk az Alexandrában és vettünk egy-egy könyvet Marcsinak és Fruzsinak, közelgő szülinapjukra, majd vettünk mozis nasit a Sparban. 2 után lemondtuk a foglalásunkat és megvettük a 3 jegyet, majd a film kezdetéig elüldögéltünk egy padon. a Gru 2 is annyira cuki volt, hogy belehaloook! :D meg vicces, látványos és helyenként megható is, de ezt fogjuk csak a hormonokra. :)

mozi után hazaautóztunk, rendeltünk pizzát, jól bekajáltunk, aztán aludtunk.

reggel megint elég korán keltem, Judittal sütöttünk sütit, majd hajat mostam és elkészültünk, hogy hazavigyük, amikor is tragédia történt a sütivel: valahogy lejött a hordozó alja és kiesett belőle a tortaforma, ami szétnyílt, így az egész süti a lépcsőház padlóján landolt, majd a kukában végezte. én meg összeomlottam és jó fél órát bőgtem az ágy sarkába kucorodva, Pisti és Judit alig győztek megvígasztalni. szánalmas, tudom, de nagyon nyomorultul éreztem magam. aztán valahogy csak összeszedtem magam és elindultunk. még a kocsiban is bőgtem egy darabig, de mire Anyósékhoz értünk, nagyjából összeszedtem magam. kaptunk finom ebédet meg meggyes piskótát, aztán hazajöttünk és csináltunk hétfői ebédre töltött patiszont.

a munkahét eltelt, kedden megjött a kipufogó, talán csütörtökön felszereltettük és voltunk Tescoban is, aztán már itt is volt a péntek, amikor megint sütigyártó programom volt. most csak annyi gubanc került a rendszerbe, hogy nem volt itthon elég gluténmentes lisztkeverék, de pár telefonhívással és egy kis házhozszállítással megoldódott a probléma, hála Pisti Mamájának. miután elkészültem a sárgabarackos lepénnyel, nekifogtam Pisti pavlova tortájának is, ami most tökéletes állagú lett volna, ha nem teszek bele kakaót, amitől kilapult és meglehetősen édes is lett, de azért nem sikerült különösebben elrontani sem.

szombaton Pisti szülinapjára ébredtünk. :) a reggelt hajmosással kezdtem, aztán reggeliztünk, elkészültünk és el is indultunk Marcsihoz, a családi ebéd helyszínére. most Pisti vitte a sütit, ami, ennek köszönhetően, egyben oda is ért a célállomásra. Pisti segített a pörkölt körül, én meg a krumpli pucolásba szálltam be. szép lassan megérkezett mindenki, elkészült a rengeteg fogás az ebédhez, amik mind nagyon finomak voltak és a hangulat is tök jó lett volna, ha Pisti Apujának nője nem rontotta volna a levegőt. őszintén szólva, nem értem, hogy mit keres ott ez a nő minden egyes alkalommal. nyilvánvaló, hogy senki sem látja szívesen és ő sem tesz semmit annak érdekében, hogy belopja magát a szívünkbe, mégis mindig eljön és kiteszi magát annak, hogy levegőnek nézzük, ő meg kitesz minket a kellemetlenkedéseinek. határozottan fura jelenség ...

estefele jöttünk haza, aztán már nem csináltunk semmit, csak lustultunk meg aztán aludtunk. ja meg összehoztam egy nyuszis fotót is annak tiszteletére, hogy várhatóan még 100 nap van Balázs érkezéséig. elég fura érzés látni, hogy a visszaszámlálásnál már csak 2 számjegyű a napok száma. ezáltal úgy tűnik, mintha rohamosan közeledne a "vég". kiposztoltam FB-ra is, gondoltam, időszerű a szélesebb ismerettségi kört is beavatni a fejleményekbe. :D

vasárnap, reggeli után, bementünk Orosházára a Tescoba akciós utazóágyat venni (méghozzá kettőt, egyet magunknak, egyet pedig Pisti Szüleinek, mert kitalálták, hogy jó lenne, ha Bazsinak náluk is lenne egy állandó ágya, ami elég logikus, mert valószínűleg gyakran leszünk náluk) és találtunk akciósan 3 db-os kezeslábas csomagot meg cuki hálózsákot is. Mezőhegyesen aztán fel is állítottuk mindkét utazóágyat, nagyon könnyen kezelhetőek, úgyhogy bármikor másodpercek alatt elő lehet venni őket, ha szükség van rájuk. azt hiszem, mindkettő elég sokat lesz használva, mert a miénkben itthon is biztonságosan eljátszhat, ha pedig elutazunk Anyuékhoz vagy bárhova máshova, lesz miben aludjon.

miután hazajöttünk, gtalkoltam minime-vel és megbeszéltük, hogy augusztus második hétvégéjét nála töltjük Budapesten, ami tök jó lesz és már nagyon várom! remélem, hogy még képes leszek arra, hogy egy pár kilómétert megtegyek egy nap, mert nem szeretném, ha csak pihegve üldögélésből állna a program. :) annyi történt még, hogy megrendeltük a légzésfigyelőt, mert előző héten megkaptam rá Főnitől a pénzt és ami szerdán meg is érkezett. ezután már semmi dolgunk nem volt az alváson kívül, az viszont nem ment, a délutáni szundinak és a tipikus vasárnap éjszakai rosszul alvásnak köszönhetően. egész éjjel szenvedtem, legalább ötször felkeltem pisilni, a kisbagoly hívta az anyját, ugattak a kutyák, csiripeltek a madarak és mentek a munkagépek, ezért kétszer csuktam be az ablakot. reggelre olyan voltam, mint egy kifacsart felmosórongy, mert kb. 8 részletben aludtam 4 órát, pedig nagyon nem így terveztem, mert eljött az első betanítós napom is. szerencsére Mariann egész szimpatikus, jól kijövünk egymással és látszik rajta, hogy szeretné megtanulni a dolgokat, de közben természetesen nagyon be van rezelve attól, hogy nem lesz rá képes. próbálom megnyugtatni, hogy anno mi is így éreztünk, amikor nulla tudással, egyik hónapról a másikra átvettük az egészet. neki azért jobb a helyzete, mert 2 hónapig együtt csináljuk a számfejtést és csak utána kell egyedül boldogulnia, ráadásul Tündike is ott lesz, aki azért érti a dolgokat, még ha a nagyját én is csináltam. rájöttem, hogy tanítani jó, de nagyon nehéz is. sokkal könnyebb automatikusan végezni a feladatokat, mint lassítani, elmagyarázni, megmutatni. természetesen Főni is bele-bele kell szóljon a dolgokba, szerinte még jobban kéne csepegtetni az információkat, de nem tudom, hogy hogy lehetne megmutatni egy folyamatot úgy, hogy egyes lépéseknél azt mondanám, "á, ne beszéljünk most erről, majd egy hét múlva visszatérünk rá, jó?" én annak vagyok a híve, hogy megmutatom egyben és utána többször végigmegyünk rajta, úgy szerintem jobban rögzül, de persze majd a gyakorlatban kiderül, hogy mennyire működik a "pedagógiai módszerem". egyébként vicces látni, ahogy Főni előadja magát, természetesen mézes-mázas és lehengerlő, iszonyatosan megértő és jófej, egyenesen cuki, kár, hogy az egész csak egy színjáték, ami kb. szeptember közepéig, max. végéig fog tartani. azt hiszem, ezt nevezik beetetési időszaknak. :D mondjuk néha elfeledkezik magáról és egyik fontosabb feladatot sózza rám a másik után. pl. hétfőn is volt egy olyan, hogy épp az új alkalmazottal kapcsolatos dolgokat magyaráztam, amikor kitalálta, hogy azonnal újra kell csinálni egy számfejtést és amíg azt csináltam, még arra is sort kellett keríteni, hogy egy totál más ügyben felhívjam a munkaügyi központot, mert, a jelek szerint, azt csak nekem szabad! (tényleg, mindig nekem kell beszélnem velük, csak azt nem értem, hogy miért ...) szóval Mariannal cuki, nekünk többieknek meg beszólogat, de pl. pénteken ő mentette meg Marikát attól, hogy Főni leálljon üvölteni vele, mert alkudozni kezdett azon, hogy hány nap szabit akar kivenni júliusban. :D Mariann minden nap csak fél 12-ig maradt, ami azt hiszem, mindkettőnknek elég volt, viszont rám utána még mindig várt egy csomó munka, ő pedig mehetett a kislányaiért bölcsibe meg oviba. a lényeg, hogy kellőképpen elfáradtam péntekre.

hazafele bevásároltam, hogy ma ne kelljen boltba menjek. este, miután Pisti hazaért, elkészítettem a majonézes kukoricasalátát, ő pedig kiteregetett.

ma majdnem 9-ig aludtam, reggelire ettem egy banánt, aztán felöltöztem és kimentem a lépcsőházba sepregetni és felmosni, mert nem akartam, hogy mi legyünk az utolsók az emeleten. most 4 hétig legalább nem lesz rá gondunk.

miután ezzel végeztem, kicsit megpihentem, majd elmosogattam, befűszereztem és megsütöttem a csirkemellet, majd elvittem Pistinek az ebédjét. miután hazaértem, én is ebédeltem, majd leültem a gép elé, mert várom, hogy Anyuék hazaérjenek a nyaralásból és beszéljünk, de helyettük csak Húgom volt elérhető skype-on, mivel Anyukámék csak valamikor délután indultak el a Büdösből. várakozás közben Valahol Európában-t hallgatok, mert egy mazochista vagyok (nem lehet kibírni bőgés nélkül, nekem legalábbis nem megy ...), fb-on játszom, böngészek a neten, újra felduzzasztottam a brendonos bevásárlólistámat és végre bepötyögtem ezt a giga-mega posztot is, amit most közzéteszek és már olvashatjátok is. :)