budapesti hétvége meg amire még emlékszem

próbálok visszaemlékezni augusztus első 2 hetére, de nem nagyon megy, úgyhogy azt hagyjuk is, inkább írok arról, amire még emlékszem.

már egy ideje nagyon vártam az augusztus 10-i hétvégét, hogy végre kimozduljunk kicsit itthonról, mert ilyenre már nem igazán lesz lehetőségünk Balázs születése előtt, utána meg már semmi nem lesz ugyanolyan, ebben teljesen biztos vagyok. csütörtökön viszont úgy tűnt, hogy semmi nem lesz a kirándulásból, mert helyette még szombaton is dolgozhatok. az egész azzal kezdődött, hogy a 345 főt tartalmazó bevallást a program nem generálta le rendesen, "csak" 130 emberkével hozott kevesebbet, viszont a programozónkat már napok óta nem lehetett elérni. próbáltuk hívni, ment neki e-mail, de nem reagált semmire, úgyhogy biztos voltam benne, hogy ebből manuális rögzítés lesz, viszont ezen kívül is volt még bőven munkám péntekre. a csütörtök délután azzal telt, hogy lestem a céges e-mailt, felhívtam Juditot, hogy ne nagyon vásároljon be miattunk, mert egyáltalán nem biztos, hogy tudunk menni, de azért még mostam egy adagot és este össze is csomagoltunk. azt is kitaláltam, hogy ha a többi munkát lepasszolom a kolléganőmnek, akkor, ha nagyon belehúzok, meg tudom csinálni a bevallást és így megmenekülhet a hétvégénk!

reggel Pisti elvitt dolgozni, mert utána neki is volt még mindenféle dolga Orosházán, amiket leírt a saját beszámolójában, én pedig az utódommal belevetettem magam a munkába (én gépeltem, mert tudom, hogy mit hova kell írni, ő pedig adatokat keresgélt és diktált). igényelt némi szervezést és ötletelést, de szeretem a kihívásokat, úgyhogy igazából élveztem a dolgot, csak kicsit aggódtam, hogy nem lesz elég az idő. végül meglepően jól haladtunk, az egyszerűsített foglalkoztatottakból 2 percenként letudtunk egyet, a szerződött alkalmazottak viszont elég sok időt vettek igénybe, de még így is végeztünk 6 óra alatt! kétség nem fér hozzá, mi voltunk a nap hősei! :D utána még volt rajta egy kis javítani való, de fél 3 előtt pár perccel minden a helyére került és végre megnyugodhattam, hogy nem nélkülünk megy a busz Budapestre.

Pisti eljött elém, hozott nekem dobozban spagettit, elmentünk a postára befizetni a csekkeket, hogy nehogy lehúzza a vállunkat a rengeteg pénzünk :D, aztán még vártunk kicsit a buszra és már indultunk is. a buszon ebédeltem, aztán már csak élveznünk kellett a klíma biztosította hűvöset. szerencsére Hódmezővásárhelyen és Kecskeméten is megálltunk egy kicsit hosszabb időre, úgyhogy tudtam mosdót keresni. szerencse, hogy volt nálam bőven apró, merthogy mindenhol fizetni kell, a kismamáknak is! én tényleg nem igénylem a megkülönböztetett bánásmódot, nem kell rám tekintettel lenni, de a pisilést ingyenessé tenném a terheseknek, mert ha kimozdulsz otthonról, elég sok pénz megy el erre (a hétvége alatt kb. egy ezres. oké, hogy ez nem olyan hatalmas összeg, de pisilésre? arra azért sajnálom egy kicsit ...). bár Judit fogalmazta meg helyesen, ha terhes vagy, jobban teszed, ha a 4 fal között maradsz, mert milyen dolog már, hogy szeretnéd jól érezni magad?! egyébként Hódmezővásárhelyen nagyon durva volt a női mosdó, 3 boszorkányt ült egy asztal körül, füstöltek, mint egy-egy gyárkémény és várták, hogy fizess, mint a katonatiszt! azon csodálkoztam leginkább, hogy nem akartak a tenyerünkből jósolni vagy kártyát vetni. :D

fél 8 előtt értünk a Népligetbe, ahol Judit már várt minket. vettem egy 10-es gyűjtőt, elmetróztunk a Klinikákig, majd pár perc séta után megérkeztünk és lepakolhattunk a V35 rezidencián. :) nagyon jó volt látni, hogy az általában is cserfes és vidám Judit teljesen fel van dobva, mesélt a Sziget-es élményeiről meg Balázsról (nem a miénkről, hanem az övéről :D). kicsit pihiztünk, közben kitaláltuk, hogy mikor kéne a Butlers-ben szétnézni (arra jutottunk, hogy azonnal) és azt is kigondoltuk, hogy másnap mikor találkozzunk Anettékkel az IKEA előtt. gyorsan lezuhanyoztam és utána el is indultunk. a Butlers-be zárás előtt nem sokkal estünk be, gondolom nagyon örültek nekünk, főleg, hogy hosszan válogattunk, de aztán végül sikerült megtalálni az ideálisnak bizonyuló ajándékot Anett szülinapjára. a Butlers után elmentünk a Sugar!-ba, ahol megint nagyon finom sütiket ettünk, mondjuk szerintem ott nem lehet mellényúlni, bármire is esik a választás.

a V35 minionjai :)

málnás-vaniliás torta, málnás jégkásával

Judit vett Balázsnak egy habos-babos-szívecskés cupcake-et, majd hazafele vettük az irányt. villamosoztunk egy adagot, majd a Corvin negyedtől hazasétáltunk. még kicsit beszélgettünk, majd Judittal játszodtunk egy parti Monopoly Dealt, miközben Pisti már ott szundikált mellettünk. én elég nehezen aludtam el, mert melegem volt, úgyhogy inkább csak forgolódtam, viszont az álmatlanságnak hála sikerült kitapintani Bazsi fejét, valahol a gyomrom és a köldököm között. biztos, hogy a kis buksija volt, mert igazán fej alakja volt és semmilyen testrész nem volt körülötte. elég érdekes érzés volt. végülis eddig ez volt a legszemélyesebbnek nevezhető találkozásunk. :) hajnalban kinyitottam az ablakot, amin keresztül végre kellemes hűvös áramlott a szobába, úgyhogy egész jót sikerült aludnom.

hajnali kilátás Judit szobájából

reggel 8-kor keltünk, Balázs hozott nekünk reggelit, ettünk, összekészülődtünk, de kissé elszámoltuk magunkat, úgyhogy megírtam Anettnek, hogy fél 11 helyett csak 11-kor találkozzunk az IKEA-nál. vettünk napijegyet, ami teljesen megéri, mert egy 10-es gyűjtő árából szinte kijött a kettőnkké és egész nap annyit tömegközlekedhettünk vele, amennyit csak akartunk, amit ki is használtunk, pl. Alstom metrón való utazással. :) nem késtünk sokat, de Anett és Barnabás már a bejáratnál várt minket. most nem nézelődtünk annyit, mint legutóbb, inkább célirányosan mentünk. vettünk Bazsinak egy hidegtűrő hálózsákot, 2-2 fehér és kék gumislepedőt, békás étkészletet, magunknak pedig 1-1 sötétkék gumis lepedőt, mert a régink már eléggé elhasználódott, valamint egy-egy bögrét. ezek mind a listánkon voltak, úgyhogy számoltunk az árukkal, viszont találtunk még pár dolgot jó áron (led-es izzók, szennyestartó Bazsi cuccainak, tortadíszítő szett, amit igazából Anyóséktól kapok szülinapomra, szilikonos tésztakiszedő, mert olyanunk még nem volt és kb. ennyi), amik végül megduplázták az előre kiszámolt összeget. ettől kissé elhűltünk a pénztárnál, de akkor már nem volt visszaút. természetesen ha már IKEA, akkor ebédelni is kell, főleg, hogy rendesen megéheztünk a nézelődésben. nem hagyhattuk ki a húsgolyót és az áfonyalevet sem, desszertnek pedig almatortát választottam, amit végül megfeleztünk Pistivel, mert Bazsi épp a gyomromba kuckózott és nem hagyott elég helyet minden finomságnak. miután megszabadultunk egy kisebb vagyontól és Bazsi kapott Anettéktől ajándékot (2 pár cuki zoknit és egy zörgős könyvet (kitől mástól kapta volna az első könyvét? :), amit majd nyugodtan gyűrögethet), mindannyian hazafele vettük az irányt, de még előtte megbeszéltük, hogy estefele találkozunk és felmegyünk a várba.

miután hazaértünk, Judit is meglepett minket egy IKEA-s plüssnyúllal, szintén Bazsi részére, majd ettünk egy kis paella-t, amit Balázs készített és TV Paprikát néztünk, aztán 5 körül összeszedtük magunkat és elsétáltunk a 2-es villamos megállójáig, amivel elmentünk a Parlamentig. közben láttuk a Cet-et, ami igazából Bálna, a Corvinust, egy csomó hajót a Dunán meg a sétányon lévő szobrokat. a Kossuth térről átmetróztunk a Duna alatt és a Széll Kálmán téren találkoztunk Anettékkel. a várbusszal a Bécsi kapun át megérkeztünk a várba, ahol sétáltunk egy jó nagy kört, láttuk a Nemzeti Galériát, a Sándor palotát, a Mátyás templomot, majd fel akartunk menni a Halász bástyába is. 3/4 8-kor nem engedtek fel, mert jegyet kellett volna váltani, viszont kaptunk egy tippet, hogy 8 után ingyen is felmehetünk. hogy kitöltsük az időt, kerestünk mosdót, aztán végre megajándékoztuk Anettet szülinapja alkalmából. úgy tűnt, hogy tetszettek neki az ajándékok: Judittól kapott egy buborékfújót, tőlünk pedig egy Mickey egeres jegyzetfüzetet és egy termoszpoharat, amiben bárhova magával viheti a kávéját. :) nekik 8-kor indulniuk kellett egy szülinapi buliba, ezért csak hármasban mentünk fel megnézni a panorámát. kezdett már sötétedni, úgyhogy elindultunk vissza Pestre. terveztünk még elmenni a Müpához, de végül úgy éreztem, hogy épp eleget sétáltam egy napra, úgyhogy inkább hazafele vettük az irányt. megint a 2-es villamossal mentünk, aztán pedig sétáltunk. mivel megéheztünk, betértünk egy török gyorsétterembe és gyros-t vacsiztunk. hatalmas adagot kaptunk, finom is volt, ráadásul olcsón és még ajándék üdítő is járt hozzá. innen már tényleg hazamentünk, viszont annyira be volt szorulva a meleg a lakásba, hogy inkább kimenekültünk egy padra és még egy jót beszélgettünk, így megint csak éjfél körül kerültünk ágyba.

reggel 7-kor csörgött az ébresztő, kaptunk rántottát reggelire, aztán összeszedtük magunkat és elindultunk a Népligethez, csak előtte még Judittal bevásároltunk az útra az Expressz méretű, ám mégis sima Tesco-ban. épp időben értünk oda, meg tudtuk venni a jegyet és még egy pisilés is belefért az időbe, mint később kiderült, hatalmas szerencsémre, mert Hódmezővásárhelyig nem álltunk meg hosszabb időre! addigra már kb. összecsomóztam a lábaimat, próbáltam aludni, hogy jobban teljen az idő, de alig-alig akartak bevállni ezek a praktikák, mert Bazsi úgy gondolta, hogy ideje kitombolnia magát, ha már egész hétvégén normálisan viselkedett és hagyta, hogy kiélvezzem az utolsó "szabad" hétvégémet. szerintem kb. cigánykereket vetett vagy fogalmam sincs, hogy mit csinált, de minden irányba rugdosott, én meg már nem nagyon tudtam, hogy hogy helyezkedjek, hogy elférjünk egymástól. előfordulhat, hogy megfordult és most fejvégű, de ez majd csak 30-án fog kiderülni az ultrahangon.

köszönjük még egyszer a szuper hétvégét Anettnek, Barnabásnak, Juditnak és Balázsnak, most is nagyon jó volt találkozni veletek! <3

fél 2 előtt érkeztünk meg Mezőhegyesre, ahol Pisti szülei ebéddel vártak minket. ebéd után aludtunk pár órát, aztán hazafele bevásároltunk a Lidl-ben, kicsit beszéltünk Anyuékkal skype-on, felhúztuk az új lepedőket az ágyra, aztán aludtunk.

hétfőn visszaállt minden a normális kerékvágásba, rengeteg munkával telt a napom. miután hazajöttem, ebédeltünk, aztán 3/4 6-ra mentünk Békéscsabára, a dokimhoz. még egy kismama volt előttem, amikor kijött a doki a rendelőből és közölte, hogy most el kell mennie egy sűrgős császárhoz, de fél óra múlva jön. végül volt az majd' egy óra is, de utána tovább pörgött a rendelés. kérdezte, hogy pihenek-e, de mondtam, hogy még kb. egy hónapig dolgozom. aztán mondta, hogy el kezdett rövidülni a méhnyakam, de amikor mondtuk, hogy szeptember közepén mennénk haza Anyuékhoz, azt mondta, hogy a dolgok jelen állása szerint nincs akadálya. természetesen utazás előtt még elmegyünk hozzá, mert nem szeretném megkockáztatni a külföldön szülést. megkérdeztük azt is, hogy ott lenne-e a szülésnél, amire teljesen tisztességes választ kaptunk. nem ígérte, hogy tűzön-vízen át ott lesz, pontosabban, ha pont akkor van valami családi programja, akkor nem lesz ott, de akkor átad egy kollégájának, aki ugyanúgy fogja helyettesíteni, mintha ő lenne ott. ez számomra megnyugtató, mert így biztosan nem fogunk ott állni doki nélkül, az ügyeletes hangulatának kiszolgáltatva. egyébként én alapvetően nem értek egyet a fogadott dokis rendszerrel, de annyira sok rosszat hallottam az ügyeletes orvosnál szülésről, hogy nem merek kockáztatni. alapból nagyon félek, ezért szeretném legalább egy picit biztonságban érezni magam, aminek az az ára, hogy választok dokit és, úgy tűnik, szülésznőt is, akit majd jövő szerdán kell újra felhívjak, hogy időpontot egyeztessünk egy találkához, amikor meg fogja mutatni a szülőszobát is. nem lepne meg, ha sikítva menekülnék ki, de végülis mostmár mindegy, hogy mennyire félek, innen már nincs visszaút. egyszer mindenképpen muszáj végigcsinálnom ...

doki után beültünk a Mekibe meggyöntetetes, vanília fagyis túrógombócot enni, aztán hazafele vettük az irányt. jó későre értünk haza, úgyhogy utána már csak bezuhantunk az ágyba és aludtunk.

kedden megérkezett Mamáékhoz a pelenkázó táskám, amiért el is mentünk, aztán az este elég vacakra sikerült. a fáradtság és a dokinál tett látogatás eléggé rányomta a bélyegét a hangulatunkra, mindkettőnkön egyszerre jött ki a pánik a felismeréstől, hogy basszus, mindjárt lesz egy gyerekünk! persze ezt akkor nem tudtuk megbeszélni, mert meg sem tudtuk fogalmazni, hogy mi a baj, én csak indokolatlanul bőgtem, Pisti meg rossz kedvű volt, de aztán szerdára kitisztultak a gondolatok és minden rendbe jött. egyébként fura, hogy lehet akármennyire vágyni a gyerekre és várni őt, az ember előbb-utóbb úgyis pánikba esik attól, hogy fenekestűl felfordul az élete. egyszerűen nem lehet nem félni az ismeretlentől, hiába tudod, hogy valószínűleg a legjobb dolog történik éppen veled. (na tessék, megint bőgők! szánalmas ...)

szerdán meló után találkoztunk Pistivel a buszmegállóban és elmentünk a védőnőhöz. beírogatta a kiskönyvembe a legutóbbi eredményeket és megbeszéltük, hogy tényleg többet kéne pihennem, mert bár nem ad okot aggodalomra a megrövidült méhnyak (az eredeti 3 ujjnyi helyett már csak 2), de azért ideje lenne lassítanom kicsit. fura, mert egész héten azt éreztem, hogy jobb lenne előbb hazajönni melóból, így viszont volt is megfelelő indokom rá, ezért csütörtökön megbeszéltem Főnivel, hogy fél 3 helyett ezentúl csak fél 2-ig dolgoznék. ez nem csak azért jó, mert egy órával előbb hazaérek, hanem azért is, mert így már nincs időm elmenni boltba, ahova általában csak egy kenyérért ugrottam be, viszont eléggé felpakolva jöttem ki, mert mindig rájöttem, hogy ez is kell, meg az is jó áron van, gondolom ezt senkinek nem kell bemutatni. délután aludtam pár órát, aztán, miután Pisti elment dolgozni, Anyuékkal skype-oltam, majd Húgommal is, találtam egy Westlife lejátszási listát a youtube-on és azt hallgatva végre nekifogtam megírni ezt a gigaposztot.

a péntek ugyanolyan szivatósra sikerült, mint a péntekek általában. komolyan mondom, ha nem tudnánk, hogy milyen nap van, akkor is max. 10-re tisztában lennénk vele, mert soha egyetlen napra se jön össze annyi baromság, mint péntekre! ma például csak az egész tegnapi munkánkat kellett kidobjuk a kukába, egy csomagnyi papír formájában. :S

fél 2-re Pisti eljött értem és bevásároltunk a 4 napos hosszúhétvégére, majd itthon ebédeltünk és pihentünk egy sort. 4 körül úgy éreztem, hogy elalszom, úgyhogy inkább a lapihoz ültem, beszéltem Anyuval, majd továbbra is Westlife-ot hallgatva nekiláttam a blog folytatásának.

egyébként Anyuról jut eszembe: egyrészt egész héten azt kérdezgették, hogy a doki meg volt-e elégedve meg hogy szenvedek-e már a terhességtől? gondolom, nem azt várják, hogy szenvedjek, de így feltéve a kérdést eléggé úgy hangzik, mint ha már épp itt lenne az ideje. :D Anyukám másik csodálatos felvetése pedig az volt a héten, hogy nincs-e esetleg valami olyan munka az irodában, amit itthonról is el tudnék végezni? először is, nem tudom, hogy neki milyen emlékei vannak így majd' 30 év távlatából a csecsemőgondozásról, de én nem gondolnám, hogy épp hawaii-dizsi-napszemcsi lesz egy pici babával a mindennapokat lebonyolítani, másodsorban pedig hagyd lopjam már én is a napot 2 évig, mert utána még épp eleget dolgozhatok életem végéig! olyan illúzióim ugyanis nincsenek, hogy pár év múlva nem úgy lesz meghatározva a nyugdíjkorhatár, hogy halálod napja plusz 1. szeretném kiélvezni a rendelkezésemre álló időt, amit Bazsival tölthetek, mert utána úgyis egy-kettőre felnő, én meg öreg és ráncos vénasszony leszek. :D persze tudom, hogy Anyu csak azért ötletel, hogy hátha így sikerülne pótolhatatlanná válnom, de igazából nem érdekel, mert olyan nincs, hogy valakit nem lehet helyettesíteni és lehet, hogy előbb-utóbb akkor is elveszíteném az állásomat, ha Bazsi pár napos korában, a kórházból egyből dolgozni mennék, mert nincs garancia semmire, viszont akkor egész életemben bánhatnám, hogy kihagytam a lehetőséget, hogy vele legyek. egyelőre azt az ígéretet kaptam, hogy visszamehetek, de 2 év alatt még rengeteg dolog változhat, még az is lehet, hogy megnyerjük az 5-ös lottót anélkül, hogy egyetlen szelvényt is vennénk. :D

azt hiszem, épp elég sületlenséget hordtam itt össze nektek, úgyhogy nem maradt más hátra, mint beilleszteni pár képet, aztán elteszem magunkat holnapra, mert Bazsi már megint ki akarja rúgni az oldalamat. :)