szülőszobalátogatás, szülinap, lakásátrendezés

a hétvégi pakolás után jóformán ahhoz sincs erőm, hogy az ujjaimat pötyögésre használjam, de azért megpróbálok írni.

19-én este elmentünk a kertmoziba, ahol Mezőhegyes ifjú krémje ült a hátunk mögött, akiket még a vetítés sem zavart meg a telefonálásban. végülis csak egy órát maradtunk, mert a kihordott székek annyira kényelmetlenek voltak, hogy teljesen elültük rajtuk az alfelünket annyi idő alatt is.

20-án főztem ebédre széna-szalmát, ami az egyik kedvenc tésztaételem, mert van benne bacon, gomba és borsó is. a délutánt azzal töltöttem, hogy befejeztem a szám szerint színezős képet, aztán neteztem kicsit, majd jött Pisti és vacsoráztunk. este megnéztük a tüzijátékot a tévében meg aztán az erkélyről is és megnéztük az István, a király 3.0-t, amibe nekem semmi olyasmit nem sikerült belelátnom, mint amikre panaszkodnak a különböző blogposztokban és nyílt levelekben, nem láttam a honfoglalástól napjainkig, minden ami szent megszentségtelenítését, se a nácikat, szóval nekem nem volt különösebb gondom a rendezéssel, maximum annyi, hogy az éneklés jellege miatt ez inkább volt zenés színház, mint rockopera.

szerdán felhívtam a szülésznőt és megbeszéltük, hogy csütörtökön 4 körül találkozunk a szülészeten. miután hazaértem, ebédeltünk és szinte azonnal le is feküdtem, mert előző éjjel nem aludtam ki magam a késői lefekvés miatt.

a melóról most nem nagyon mesélnék, mert elég szívás volt ebből a szempontból a hét, bár azért volt benne annyi jó, hogy csütörtökön Főniék elmentek Makóra egy hőtérképes vagy milyen egészségi állapot felmérésre, amire busszal (!) vitték egyébként az embereket Mezőhegyesről. pénteken elég vicces volt meghallgatni a sztorit, hiszen természetesen egy termékbemutatóba csöppentek, ahol kiderült, hogy csak a himalájai vagy a parajdi só a jó, a szénsavmentes ásványvíztől el lehet pikk-pakk patkolni a PET palackokból kioldódó káros anyagok miatt, viszont nagyon olcsón, alig 150 ezerért lehet kapni olyan víztisztító berendezést, ami örök életet (és ingyen sört) biztosít valamint mágneses ágyon kell feküdni, amit helyben meg lehetett vásárolni, 400 ezerért, viszont ha még gondolkodnál rajta kicsit, bármikor megveheted 700 ezerért. kész ajándék, mondom én! persze volt vizsgálat is, készítettek mindenkiről felvételt egy hőkamerával valamint megmérték az oxigén szaturációjukat is, amit aztán ki is értékeltek volna, csak Főniék azt már nem várták meg.

csütörtökön ebéd után elindultunk Békéscsabára és negyed 5 körül már a kórházban voltunk. kicsit eltévedtünk, mert nem volt túl egyértelműen kitáblázva, hogy merre is van a szülészet, de azért odataláltunk. a nővérpultnál pont Ági, a szülésznőnk kérdezte meg, hogy kit keresünk, így gyorsan megtaláltuk egymást. az étkező részben ültünk le beszélgetni. kérdezgetett a terhesség eddigi menetéről, volt-e valami panasz vagy valami különlegesség, aztán elmondta, hogy nem kell kettő helyett enni (néha még magam helyett sem eszem, úgyhogy ezzel nincs gond), ne igyak napi másfél liternél többet (végre valaki nem a több vízfogyasztásra akart rávenni, ez szimpatikus) és ne szedjem naponta a terhesvitamint, mert állítólag attól lesznek mostanában nagyok a babák. én úgy vagyok vele, hogy ha nem szedem az Elevitet, a gyerek ugyanannyi vitamint vesz magához, csak nekem marad kevesebb, de persze nem vagyok szakember, úgyhogy lehet, hogy rosszul gondolom, de úgy döntöttem, hogy péntekig, az ultrahangig, szedem naponta és ha azt mondja a doki, hogy Balázs a korához képest túl nagy, abbahagyom. elég sokat beszélgettünk, aztán bementünk megnézni a szülőszobát. szereztem saját magamnál egy jó pontot azzal, hogy nem menekültem ki sikítva. :D egyébként, a körülményekhez képest, egészen barátságos a hely, a vajúdó szobában van franciaágy, amin állítólag az apukák jókat szoktak szundítani, bordásfal, labda és pezsgőkád. kész wellness! :D ezenkívül van 2 szülőszoba, az egyik egy ágyas, de ezt csak zsúfoltság esetén használják, a másik pedig két ágyas. ezt elég érdekesnek találom, de az az érzésem, hogy szülés közben marhára nem érdekel senkit, hogy mi történik a másik ágyon. Ági elmondta a menetrendet is (bár egyes dolgokról jótékonyan megfeledkezett, viszont ezekről pénteken tudomást szereztem Mariann által, aki mindkét kislányát ugyanitt szülte), de azt inkább nem részletezem, mert szeretnék tekintettel lenni az olvasóim lelkére, plusz nem sok kedvem van így néhány órával lefekvés előtt végiggondolni az egészet. amikor rákérdeztem, azt is elmondta, hogy fájdalomcsillapítás nincs (vagyis elvileg lehet kérni epidurális érzéstelenítést, de ahhoz nekem kéne beszélnem egy anesztessel, viszont sem a doki, sem a szülésznő nem igazán támogatja a dolgot, mert a szülőszobán szűkös a hely és plusz két ember, azaz az anesztes és az aszisztense, már nem igazán férne el), viszont, ami jó hír is lehetne, oxitocint se adnak feltétlenül, csak indokolt esetben (ha nagyon gonosz akarnék lenni, akkor egy doki mindig tud olyan indokot mondani, amivel szülés közben nem tudsz vitatkozni, de mindegy, megpróbálok hinni nekik). valahogy nem kaptam kedvet a szüléshez, de ez nem Ági hibája, hiszen senki nem tudna olyat mondani, amitől el kezdjem várni, legfeljebb néhány hét múlva már úgy leszek vele, hogy essünk túl rajta. azzal tisztában vagyok, hogy ezt sem halogatni, sem elkerülni nem lehet, úgyhogy igyekszem majd egyszerűen csak hagyni, hogy menjenek a dolgok a maguk útján és csak remélhetem, hogy nem fog nagyon nagyon sokáig tartani, a végén pedig majd ott lesz Balázs, akiért biztosan megéri mindezt végigcsinálni. egyébként az is kiderült, hogy nem igazán hisznek a korai kötődésben, mert csak pár percre adják oda a babát, miután megszületik, aztán elviszik lemosni, lemérni és felöltöztetik, majd 2 órára, amíg engem is megfigyelnek, beteszik az inkubátorba. viszont a következő etetésnél, ami 3 óránként van, már oda is adják, egy órára, ami után visszaviszik. elvileg megengedik, hogy pár etetés között velem maradjon, de Mariann azt mondta, hogy általában megpróbálnak valamilyen kifogással rábeszélni arra, hogy mégiscsak visszaadd a gyereket. gondolom az a céljuk, hogy az anyukák kipihenjék magukat és egyébként is, egyszerűbb nekik, ha szemmel tudják tartani a babákat, mivel a kórházban mégiscsak az ő felelősségük, hogy ne legyen semmi gond. a látogatásról is esett szó: senki nem mehet be a kórtermekbe (ez jó, mert legalább nem kell mások esetlegesen féltucat látogatója előtt etetni meg húzni a beledet), az anyukák mutathatják meg a babákat az újszülöttosztály előtt, de nem szabad kivenni a kiskocsiból, aztán pedig vissza kell adni és utána arrébb lehet menni beszélgetni. egyelőre az a tervem, hogy igyekszem majd mindenben alkalmazkodni a protokollhoz, csakhogy 3 nap után tényleg hazajöhessünk, mert nem hiszem, hogy többet kibírnék a kórházban. hát kb. ennyit sikerült megtudnunk, de az is lehet, hogy kifelejtettem pár dolgot.

miután hazaértünk, beszéltünk Anyuékkal skype-on, aztán vacsoráztunk. elég nehezen sikerült elaludnom, mert tele volt a fejem az élményekkel.

pénteken melóban megettük az egy hónapja, szülinapomra kapott Toffifee-t (Főni kicsit elnézte a naptárat :D) és kaptam Marianntól egy tábla csokit meg egy nagyon cuki kék csíkos, hajós body-t Bazsi számára, az elmúlt 2 hónapnyi türelmemért és szülinapom alkalmából. viszonylag gyorsan eltelt a meló, ami után Pisti eljött elém. megvettük az állatos-kalózos falimatricát és bevásároltunk a hétvégére. hazaérve rendeltünk pizzát, Anyuékkal skype-oltunk, aztán ettünk fagyitortát és már aludtunk is.

szombaton 8 körül keltem, 9-ig elmosogattam, előkészültem a reggelihez és főztem Pistinek kávét. reggeliztünk, majd nekiláttunk a lakásátrendezésnek. csináltunk egy kis helyet a beépített szekrényben, oda bepakoltunk pár dolgot, majd kiszelektáltam a mindenfelé kallódó papírokat és a fontosakat bepakoltam az irattartó dobozainkba. a könyvespolcról lepakoltam mindent, ebédeltünk, majd Pisti kihurcolta a könyvespolcot a nappaliba, az új helyére. utána következett a könyvek visszapakolása, ami után még az íróasztalomról is lepakoltam és kiköltöztettem a laptopomat a nappaliban lévő íróasztalra. a hálóban lévő átkerült a könyvesszekrény helyére, az ágyunk pedig kb. a szoba közepére költözött. utána Pisti összelegózta a kiságyat, amiben én csak egy kicsit tudtam segíteni. miután ezzel is készen voltunk, végeztünk a szombatra tervezett feladatokkal. vacsoráztunk, ami után már ahhoz is alig volt erőnk, hogy lefeküdjünk, mert nagyon fáradtak voltunk.

ma reggel kb. 9-ig aludtunk és úgy éreztük magunkat, mint akiken annyiszor ment át oda-vissza az úthenger, amíg egyetlen csontocskánk se maradt épen, reggeliztünk, én mosogattam, gombát és krumplit pucoltam és összedobtam egy tasakos gyümölcslevest, Pisti pedig porszívózott. utána ő főzött, én meg felmostam mindenfele a lakásban. váltottunk pár szót Anyuval skype-on, aztán ebédeltünk, majd következett volna a forma1 nézés, de én inkább az alvást választottam. miután felkeltem, felragasztottuk a matricákat a kiságy melletti falra, majd Pisti, egy igazi hősként, elment tejért és zöldségért a Lidl-be és hozott paradicsomlevet is. a délután további részét blogolással töltöttük, ami Pistinek kicsit gyorsabban ment, mint nekem, de mostmár a végére értem valahogy, most pedig megyek és vacsorázom.