családi csatatér és pszichológiai hadviselés

az az igazság, hogy a hónap elejéről nem igazán emlékszem semmire. az irodában sok munka volt, de a legnagyobb részét már nem én csináltam, csak Mariannt felügyeltem. szerintem egész jól belejött a dolgokba, de majd csak október elején fog kiderülni, hogy igazából mennyire. valamikor előkészítettük a TGYÁS kérőmet, aztán villámgyorsan eljött szeptember 11-e. délelőtt melóztam, délután voltunk a dokinál, aki áldását adta a hazamenetelre, csak annyit kért, hogy óránként álljunk meg pihenni és átmozgatni a tagjainkat. hazafele e-mailben megértekeztem Húgommal, hogy másnap valamikor éjjel várhatnak minket, úgyhogy hazaérve skype-olnom már nem kellett, csak összecsomagolni meg sütit sütni csütörtökre, az irodai búcsúnapomra.

csütörtök reggel elküldtük az összes bevallást és összehoztuk valahogy a statisztikát is a KSH-nak, ettünk egy csomó sütit, mert vittem én is meg a kolléganőm, Marika is, mivel aznap volt a névnapja. bár már kaptam ajándékot az irodából (a légzésfigyelőre Főni adta a pénzt), most mégis megleptek még pár aprósággal. volt a csomagban csoki, 2 cumisüveg, 2 kissapka és egy aranyos kezeslábas, ami elég vastag ahhoz, hogy valószínűleg az legyen Balázs kórházból hazahozós ruhája. fél 2-kor jöttem el és kb. mindent ottfelejtettem (utánam kellett hozni a kabátom meg az ajándékszatyromat is, mert én csak arra koncentráltam, hogy elhozzam Pisti reggelis dobozát, amiben a süti volt :D). Pisti Anyukája meghívott minket ebédelni, úgyhogy ettem pár palacsintát, majd hazaugrottunk a csomagokért és 4 előtt 5 perccel elindultunk a hosszú útra. Váradig egész jól haladtunk, de mire onnan kiértünk, már sötétedett és mire a szerpentinekhez értünk, már kb. az orrunkig se láttunk. persze jött szemből egy csomó őrült, aki előzött, az út nem volt megfestve, mert mégis minek szeretnénk látni a szélét vagy a közepét, aztán meg az eső is rákezdett, úgyhogy mire felmentünk az autópályára már szakadt, mintha dézsából öntötték volna és csak 80-nal lehetett közlekedni. mire vége lett az autópályának, az eső is nagyjából elállt, úgyhogy már csak néhány nagyobb kanyar és kb. egy órányi út állt előttünk és negyed 1-re haza is értünk. felvittük a csomagokat, megettünk egy nagy adag padlizsánkrémes kenyeret vacsorára és már aludtunk is.

a péntek egészen jól kezdődött, készítettem gyümölcslevest, átjött Ibi néni is, akivel beszélgettünk egy jót. később sajnos nem kerülhettem el a Mamámmal való telefonbeszélgetést, ami aztán eléggé rányomta a bélyegét a hangulatomra, ugyanis kb. az volt a 3. kérdése, hogy mikor tartjuk a templomi esküvőt? amit természetesen már a polgárival egyszerre meg kellett volna tartanunk, de még nem késő, küldjem Pistit bérmálni, mert majd a pap alkalmazkodik hozzá és akkor tartja a felkészítőket, amikor Pisti ráér és legkésőbb pünkösdig le tudjuk zavarni az egészet, bérmálással, templomi esküvővel és keresztelővel együtt, mert arról szó sem lehet, hogy Balázs ne legyen megkeresztelve! volt példabeszéd is, miszerint az egyik kolléganője, aki katolikus volt, de református pasihoz ment feleségül, katolikus templomi esküvőt tartottak, de a gyereküket reformátusnak keresztelték, aki aztán azért lett beteges, mert a katolikus pap rontást küldött rá. tudom, kicsit kusza a sztori, de a fontos, hogy a szent katolikus egyház szent papja azért állt bosszút egy gyereken, mert a szülei állítólag rossz döntést hoztak. teljesen valószínű, nem? egyébként meg pont az ilyen papokhoz nem szeretném, ha bármi közünk is lenne, úgyhogy nem értem, ez miképpen kellett volna meggyőzzön engem arról, hogy kereszteltessük meg a gyereket? de természetesen az én mindenre felkészült és elszánt Mamámnak volt egy adu ász is a kezében, amit nem szégyelt kihasználni: miután látta, hogy egyébként nem tud meggyőzni, előadta, hogy a beteg gyerekeket ígyis-úgyis megkereszteli bármelyik pap, szóval ha arra kerülne a sor, akkor templomi esküvő nélkül sem lesz akadálya a keresztelőnek. igen, igen, nem értettétek félre, tényleg úgy gondolta ... ezen a ponton elég nehéz volt udvariasnak maradnom és nem lecsapnom a telefont, inkább csak a könnyeimet nyeldestem és lekopogtam minden kezem ügyébe akadó fa tárgyon. búcsúzóul még közölte, hogy ő addig nem nyugodhat, amíg ezt el nem intézzük, úgyhogy innen nézve, szerencsére, még jó hosszú élete lesz.

miután Apu hazaért, ebédeltünk, aztán Húgom is befutott lassan, mert természetesen most is túlórázott. 5 óra körül elindultunk Anyu barátnőjéékhez, ahol pont ott volt az etalon-baba Tomi (tudjátok, róla kellett volna Karácsonykor levenni a modellt, mert mi természetesen önállóan még a gyerekcsinálásra sem vagyunk alkalmasak ...), mivel a szülei teniszezni mentek. leginkább a nagyszülei szórakoztatták és a végére már kezdett elég nyűgös lenni, de amúgy nagyon cuki volt. :)

hazafele még beugrottunk a Sellgros-ba (ugyanolyan alapon működik, mint a Metro), mert Anyuék akartak venni pár dolgot ajándékba két ismerős kislánynak, akiket meg fognak látogatni és mi is kaptunk Balázsnak egy pár aranyos zoknit.

péntek éjjel megérkezett Szatmárról Nagynéném és Unokahúgom is. szombaton Anyuval és Nagynénémmel elmentünk a bankba, mert novemberben lejár a bankkártyám és szerettük volna elintézni, hogy Anyu kivehesse az újat, de kiderült, hogy hiába hatalmaztam már meg egyszer, most újra kell, ráadásul közjegyző előtt. természetesen erre szombaton már esély sem volt, úgyhogy hétfő délelőttre halasztottuk. még elmentünk egy túrkálóba a Főtéren, ahol Anyu beszerzett egy pulcsit az egyik kislánynak, én meg találtam egy nagyon cuki kék-fehér aprókockás kertészgatyót Balázsnak, ami elvileg majd csak 2-3 éves korában lesz rá jó, de annyira jó állapotú és olcsó volt, hogy nem lehetett otthagyni. miután hazaértünk, ebédeltünk, aztán Pistivel átmentünk Ibi nénihez, akinél jó sokáig maradtunk, mert pont mikor készülődtünk volna elindulni, rákezdett az eső, aminek inkább megvártuk a végét. este Húgommal beszélgettünk, aztán valamikor jó későn aludtunk is.

vasárnap gyorsan eltelt a délelőtt és azon kaptuk magunkat, hogy megérkezett Ibi néni meg egyik másik Unokatesóm is, akitől Pisti kapott egy kispárnát, hogy Balázs érkezése után bárhol tudjon aludni és Balázs is kapott egy cumitartó dobozkát. összesen 9-en ültünk asztalhoz és elég nagy volt a hangzavar, úgyhogy a végére eléggé elfáradtam és le is dőltem picit, bár aludni nem tudtam. hirtelen ötlettől vezérelve Pistivel hazakísértük Ibi nénit és próbáltunk még némi fagyit szerezni, mert kedvem lett volna még enni, de végül nem kaptuk nyitva a boltot, ahova indultunk. miután hazaértünk, elkísértük Nagynénéméket a buszhoz, amivel Kolozsvárra mentek. miután onnan is hazaértünk, már nem nagyon csináltunk semmit, csak a Harry Potter 7/2-t néztük meg. még mielőtt kimentünk volna tévézni, felültem a "kellemes" kis érzelmi hullámvasútra, amiről azóta sem sikerült leszállni, pedig már baromira szédülök rajta! elkezdtem azon agyalni, hogy nem akarok hazamenni, mert akkor végképp fel kell nőni és én nem állok készen rá, plusz Húgom is nagyon fog hiányozni. szívesen lettem volna vele, de nem nagyon tudtam hosszabb időre abbahagyni a bőgést, viszont nem akartam, hogy sírni lásson, szóval szép kis ördögi körbe kerültem. szerintem végül azért fogom elkezdeni várni a szülést, mert totál elegem lesz a rengeteg bömbölésből. :D végül aztán a film után el tudtam aludni valahogy és reggel, amikor el kellett búcsúzni Húgomtól, egészen jól tartottam magam. :)

reggeliztünk, aztán elmentem Anyuval és Apuval elintézni a közjegyzős macerát, ami viszonylag gyorsan ment. utána már csak a csomagok lehordása volt hátra és már indultunk is, csak még útközben megálltunk a Kauflandnál, ahol vettünk akciósan pelenkát meg aprítógépet, valamint innivalót az útra. a hazavezető út egész jó volt, csak elég hosszúnak éreztem, úgyhogy nagyon örültem, amikor végre hazaértünk. rendeltünk mindenkinek pizzát, aztán még néztük egy darabig a tévét, ami után aludtunk.

kedden rántottát csináltunk reggelire, majd mind a négyen elkészültünk és bementünk Békéscsabára. a Brendonban kezdtünk, ahol otthagytunk egy "kisebb" vagyont. vettünk bundazsákot (amiben Balázs majd nem fog megfázni a téli séták alkalmával (nem pont olyan a színe, mint a linken, sokkal inkább türkizes)), homloklázmérőt, körömcsipeszt, cumisüveg mosó kefét, textilpelenkát, mellszívó szettet (brrr ... még mindig nem barátkoztam meg vele, de annyi hasznos tartozék van hozzá, hogy már csak azok miatt is megérte: 5. és 6. számú újszülöttcumi :D, 3 cumisüveg, tárolóedények és sterilizáló edény), Oskar macis babakocsira akasztható játékot, zenélő körforgót és játszószőnyeget, valamint beszereztük az autósülést is. miután itt végeztünk, átmentünk a Centerbe, ahol a CCC-ben vettünk nekem bakancsot (Pisti is kapott 11-én :), megnéztük az Alexandrában Unokatesómnak A kutya szemszögéből c. könyvet, ami most sem volt, úgyhogy meg kell netről rendelni, de ha már ott voltunk, vettünk végre babanaplót. ezután még nézelődtünk a Media Marktban, majd el akartunk menni a Cakajba péksütiért, de annyira esett az eső, hogy végül a Sparban vásároltunk pár kiflit meg az ebédre tervezett bolognai hozzávalóit. mire hazaértünk, már nem esett annyira, úgyhogy Apu és Pisti felcipelték a rengeteg cuccot, amit vettünk. készítettünk ebédet, kajáltunk majd elkezdtük kibontani az újonnan vásárolt dolgokat. a játszószőnyeg annyira menő, hogy azóta is muszáj valamilyen hangot előcsalogassak belőle, ha elmegyek mellette, a zenélő körforgót pedig fel is szereltük a kiságyra és az is nagyon aranyos. tudom, hogy inkább képeket nézegetnétek a sok dumám helyett, de csak akkor fogok fényképezni, amikor tényleg minden a helyére kerül, max. 1-2 héten belül. este még vacsiztunk valamit, tévéztünk, aztán aludtunk.

és akkor eljött a nyavalyás szerda, amikor minden elromlott ... úgy volt, hogy csütörtök délután elmegyünk az új ruhásszekrényért, ami a Pistié lesz, a régi szekrénye pedig a Balázsé lesz, ezért át kellett vinni a nappaliból a hálóba. Apu és Pisti együtt fogtak neki a hadműveletnek, aminek az lett a vége, hogy Pisti bal alkarja az ajtófélfa és a szekrény közé került és nem sokon múlt, hogy nem tört el, amin az én drága jó Apám láthatóan igen jól szórakozott és esze ágában sem volt esetleg bocsánatot kérni. :S végül Pisti felhívta Marcsit, hogy vigye be Orosházára megröntgeneztetni a karját, ami nem tört el, "csak" csonthártya sérülése lett, de így is nagyon fájdalmas és hosszasan fog gyógyulni. :S :( mire hazaért, elkészült a rakott karfiol, úgyhogy "remek" hangulatban ebédeltünk. este Pisti elment dolgozni, én meg leültem a nappaliban az ágyra, ami megadta magát és Apuval jó másfél órán keresztül szereltük, mivel a tartólécet teljes hosszában vissza kellett csavarozni és közben még a wc-t is kidugítottam, szóval tényleg minden összejött, ami összejöhetett. :S lefekvés előtt még beszéltem Pistivel telefonon, akinek érthető módon nagyon rossz kedve volt, amitől nekem is az lett, úgyhogy meg is kezdtem az azóta is tartó bőgésfolyamot.

csütörtökön olyan 8 körül már reggeliztünk is, aztán Apu véletlenül (?) nekiütközött Pistinek a hűtő előtt, természetesen az egyébként is sérült karját érintve, ami után még ő közölte, hogy Pisti nem tud vigyázni magára. egyszerűen felháborít a viselkedése, de az még jobban bosszant, hogy még ekkor sem üvöltöttem le a maradék haját, hanem inkább belebőgtem a mosogatóvízbe és úgy éreztem, hogy ennek a helyzetnek az elviselésénél még a szülés is könnyebb lenne. nem értem, hogy miért kell minden egyes kibaszott alkalommal, amikor itt vannak, valami hasonló szitut teremteni? nem igaz, hogy nem veszi észre, hogy bár Pistinek okozott fizikai fájdalmat, nekem is ugyanúgy fáj, főleg most, amikor a nyavalyás hormonok miatt úgy érzem, hogy rájuk is ugyanúgy szükségem van. ez van, nálam nem a fészekrakó ösztön indult be, ami nem mellékesen sokkal hasznosabb is lenne, hanem elkezdett hiányozni a családom. hiányzik a Húgom és tudom, hogy akkor is nagyon szomorú leszek, amikor Anyuék hazamennek, pedig máskor mindig megkönnyebbültem, mert végre visszakaptuk a nyugis életünket. és emiatt bőgőm minden egyes kicseszett éjjel álomba magam, sőt, ha egyedül vagyok, napközben is emiatt pityergek. szánalmas vagyok, tudom nagyon jól! :S

délelőtt Anyuék elmentek megvenni a vonatjegyet Győrbe, mi meg Pistivel elmentünk bevásárolni. ebédre zöldséglevest csináltunk és finn palacsintát, ami nagyon jól sikerült. ebéd után én ledőltem aludni, mert nagyon álmos voltam, aztán kiderült, hogy mégsem tudunk elmenni a szekrényért, de a boltba csak el kellett menni és kifizetni. autóval mentünk, mert elég messze van és hazafele legalább tudtunk ásványvizet is venni. miután hazaértünk, kiderült, hogy bár Anyuék voltak boltban délelőtt, mégsem vettek meg mindent az útra, úgyhogy elsétáltam Anyuval is a Lidl-be, ahol kissé furán nézett rám a pénztáros csaj, mert fél órán belül 2x is nála fizettünk. :) miután hazaértünk, kanasztáztunk kicsit, ami alatt végre normális volt a hangulat. 2 kanaszta-parti után vacsoráztunk, aztán játszottunk még egy partit, majd mindenki nyugovóra tért.

pénteken 6-kor szólt az ébresztő, reggeliztünk, szendvicset varázsoltunk a kiflikből, aztán kikisértük Anyuékat az állomásra, ahol kb. fél órát vártunk a vonatra, mert túl korán indultunk el itthonról. miután felszálltak, mi elsétáltunk a boltba és vettünk mindenfélét a szecsuáni csípős csirkéhez, majd hazafele vettünk egy-egy káposztás lángost, amit itthon ettünk meg. nagyon álmosnak éreztem magam, így lefeküdtem egy kicsit, aminek az lett a vége, hogy fél 10-től majdnem 2-ig aludtam. eszembe jutott, hogy beszéltük Pistivel, hogy szombatra meg kéne csinálni a gulyáslevest a lefagyasztott pörköltből, úgyhogy elő is vettem a fagyasztóból, majd elmentem zöldséget venni hozzá. út közben beugrottam Pistihez egy doboz meggylével, a zöldségesnél pedig vettem almát és szőlőt is a krumplin, sárgarépán és fehérrépán kívül. hazaérve úgy gondoltam, hogy el kéne kezdeni blogolni, de végül bepótoltam az elmúlt héten kihagyott internetezést és így sikerült megtudnom azt is, hogy megszületett az első baba, akinek az anyukájával együtt kezdtünk irogatni bezzeganyán a trimeszteres topicokba. pár héttel előbb érkezett, de a méretei megfelelnek egy normális újszülött méreteinek, úgyhogy nincs vele semmi gond szerencsére. viszont pont amiatt, hogy előbb érkezett, nem estem pánikba attól, hogy lassan én következem, de azt eszembe juttatta, hogy talán lassan (igazából minnél előbb, annál jobb) el kéne kezdeni összeszedni a kórházi pakkot, amivel konkrétan még sehogy sem állok. úgy érzem, jövő szerdán már nagyon időszerű lenne mindent beszerezni, mert tényleg rohamosan közeledik a szülés várható időpontja. viszont úgy tűnik, hogy Balázs egyelőre jól érzi magát odabenn, rengeteget mocorog és napról-napra erősebb lesz, néha olyanokat tud rúgni, hogy csillagokat látok tőle és attól tartok, hogy a köldökömön vagy az oldalamon keresztül fog távozni. :D jövő szerdán kell menni az első CTG-re, kíváncsi vagyok, hogy ott majd hogy fog viselkedni, mert vannak babák, akik semmilyen interakcióra nem hajlandóak, mások viszont túlzásba is viszik a szereplést. majd ott kiderül, hogy Bazsi melyik csoportot erősíti. :)

mire Pisti 8 után hazaért munkából, megpucoltam a zöldségeket, hogy annyival is előrébb legyünk, aztán amíg főtt a kaja, megnéztünk egy francia filmet az m1-en, majd utána a Hancock végét a tv2-n, ami után következhetett az alvás.

ma 8 körül keltem és még próbáltam fetrengeni kicsit az ágyban, de már nem nagyon megy a lustálkodás, mert egyre jobban nyomódik az a csípőm, amelyiken épp feküdni próbálok. azért még így is nagyon szerencsés vagyok, mert jól alszom az éjszakai mosdóköröket leszámítva és nem is fáj semmim, csak a felkelésnél kell óvatos legyek, hogy a tagjaimat jól rendezzem, mert olvastam épp elég horror sztorit szétcsúszott medencékről, amit mindenképpen szeretnék elkerülni. reggeliztem, bedobozoltam Pisti ebédjét, aztán elkezdtem írni ezt a rövidke posztot, de nagyon lassan haladtam vele, mert közben beszélgettem Húgommal skype-on, neteztem (=elcsesztem egy csomó időt fölöslegesen), próbáltam kitalálni, hogy milyen desszertet lenne kedvem készíteni és még Anyuék is hívtak telefonon.

dél után elvittem Pistinek az ebédet, majd vettem tejet, tejfölt és csokikrémhez való dolgokat (tej- és keserűcsokit, tejszín) és szereztem a zöldségesnél aszalt szilvát is, mert azzal nagyon finom a csokikrém. hazajöttem, még pötyögtem egy darabig, aztán ebédeltem, mosogattam és megfőztem a csokikrémet is, hogy legyen ideje estig rendesen kihűlni.

ha végre kilövöm ezt a posztot, nem lesz már mára semmi dolgom, maximum egy adag babaruhát teszek oda mosni és hallgatom tovább Laura Pausini olasz nyelvű válogatás albumát, amire nem is tudom, pontosan hogy bukkantam, de örülök, hogy megtaláltam. :)