Pécs meg a többi

rémes vagyok ezzel a havi 1 bejegyzéssel. :( ráadásul indítottam egy recepteset is, hogy már kettőt ne írjak rendszeresen. na de önmarcangolás helyett inkább belevágok a mesélésbe.

múlt héten szerdán, azaz még 11-én átjött Pisti Anyukája, hogy Balázzsal legyen, amíg mi kitakarítjuk a lakást, mert Anyuék végül mégis úgy döntöttek, hogy csütörtökön nálunk alszanak és együtt megyünk pénteken Pécsre. este Pisti még elment dolgozni, így másnap elég fáradtan ért haza. természetesen volt még egy csomó tennivaló: becsomagolás, karamellás-csokis keksz sütés Ildinek ajándékba, pizzás csiga sütés az útra, ebédkészítés 2 részletben, hogy Anyuék is meleget egyenek, stb. miközben én az étkezőben/konyhában sürögtem-forogtam, Balázs ráérzett a kézen fogva sétálásra és meg sem állt, amíg nem tett legalább 3-4 kört az étkezőben. nagyon büszkék voltunk rá és mindenkinek elújságoltuk, még Rékának is megírtam, hogy Balázs sétál és üzeni Daninak, hogy mostmár ő is elindulhat. :) 6 körül meg is érkeztek Anyuék és azzal indítottak, hogy Pisti ugrassza a hobbiból autószerelő kollégáját, mert valami gáz van a hátsó futóművel. kiderült, hogy valami megadta magát és heggeszteni kéne. este már nem lehetett senkit találni, aki vállalta volna, így másnapra maradt. este már nem kapkodtam semmivel, mert sejtettem, hogy délelőtt lesz bőven időm mindenre. még megmostuk Balázs haját (idén először :D), aztán már csak a vacsora meg az alvás volt hátra.

reggel korán volt az ébresztő, amíg Balázs megitta a tejitalt, Pisti elszaladt kenyérért, aztán mindenki reggelizett (Anyuék nem győztek örülni, hogy a gyerek végre kap rendes reggelit is :D), majd Pisti telefonálgatott és úgy volt, hogy Orosházán az egyik helyen megnézik, mit tehetnek. ők végül nem vállalták, de egy harmadik helyen megcsinálták, így 1 óra körül haza is értek. tükörtojást ebédeltünk, közben Balázs is felkelt, így 2 előtt nem sokkal el tudtunk indulni, Hódmezővásárhelyen megálltunk pelenkázni és etetni, majd Baján megint pelenkáztunk, aztán már csak Pécsen, a szállásnál álltunk meg. az út nagyjából eseménytelen volt, néztünk Bogyó és Babócát, meg elvesztettük Anyuékat Baja után. addig jöttek mögöttünk, aztán meg lemaradtak, de ez csak minket izgatott annyira, hogy telefonáljunk is. majdnem 8 óra volt már, amikor megérkeztünk és nem sokkal később Anyuék is befutottak. a tulaj átadta a kulcsokat, megmutogatta, hogy mit merre találunk (szinte minden berendezés az IKEA-ból származik <3), gyorsan kicsomagoltunk, aztán vittük Balázst fürdeni, vacsorázott és gyorsan el is aludt, mert már nagyon fáradt volt. vacsoráztunk, aztán mire Anyuék elvitték Kingát az állomásra, hogy összeszedjék Andrist, Balázs felébredt. nehezen tudtuk megnyugtatni, de aztán egy adag teázás után visszaaludt volna, csak addigra meg visszaértek Anyuék, úgyhogy kezdhettük az egész altatási cécót elölről. Pistivel felváltva ringattuk, de akkor sem aludt. aztán hagytuk az ágyon randalírozni, de az sem fárasztotta le eléggé. aztán valamikor fél egykor, egy pelenkacsere és újabb teázás után végre elaludt. reggel természetesen jó korán fel tudott kelni.

átvittem Anyuékhoz, felköszöntöttem Aput, aztán Balázs kapott reggelit, felkelt Pisti is, reggelizett mindenki, majd hármasban átmentünk Kingához. elég messze lakik a mi szállásunktól, úgyhogy kb 20 perc volt az út. bemutatkoztunk a lakótársainak, aztán Kingával gyorsan összedobtuk a piskótát. amíg sült, beszélgettünk, majd mennünk is kellett haza, hogy Balázs ebédeljen és aludjon. úgy beszéltük meg, hogy kb 1 óra múlva visszamegyünk Kingáért és Andrisért. miután Balázs evett és elaludt, elmentünk a Dechatlonba (vettünk Pistinek kulacsot és pólót, nekem egy új bevásárlószatyrot), majd a Tescoba (Anyuék megbíztak, hogy vegyünk tejet, kenyeret, meg még egy pár dolgot és vettünk Balázsnak is 2 bodyt meg egy frottír poncsót, hogy ha megyünk strandra, legyen amit ráadni pancsolás után). természetesen nem értünk 1 óra alatt vissza, amiért meg is kaptuk a magunkét. mire Kingáékkal és a piskótával visszaértünk, Balázs is felkelt. megcsináltuk a túrókrémes, epres tortát, evett Balázs, mi is ebédeltünk, aztán felmentünk a TV-toronyba. sajnos nem volt túl tiszta az idő, de azért nem volt rossz a kilátás. :) utána vacsoráztunk, ettünk tortát és odaadtuk Anyuéknak a lemezjátszót, amit közösen kaptak a szülinapjaikra. később megfürdettük Balázst, megitta a tejitalát és aludt volna, ha a nappaliban, az ágytól 2 méterre nem azt osztotta volna a család, hogy milyen remek/rossz ötlet a vasárnapi boltzár. nem sokkal később Kinga és Andris elmentek, Anyuék pedig bevonultak a szobájukba, úgyhogy kezdhettük elölről Balázs altatását. most a "befenyítjük a kisággyal"-módszert választottuk. pár perc sírás után aztán kivettük és végre legalább hajlandó volt lefeküdni, így már hátsimogatással el tudtuk altatni.

TV-torony

mi a kilátóban

szüleim és a torta

reggel megint nem aludtunk túl sokáig, a forgatókönyv ugyanaz volt, mint előző reggel. délelőtt Pisti elment találkozni egy twitteres ismerőssel, mi pedig Anyuval elvittük Balázst sétálni. álmos volt, már majdnem elaludt, amikor Anyu mondta, hogy engedjem le a babakocsi háttámláját. természetesen túl korai volt, de még így is aludt volna, ha nincs annyira melege. kb negyed órát kínlódott, aztán az lett a vége, hogy magamra csatoltam a hordozót és gps segítségével elindultunk haza. egy laza 4 km-t sétáltunk 1 óra alatt. szakadt rólam a víz, mire végre hazaértünk! Pisti is hazaért, Kinga is megérkezett, ebédeltünk, majd vártuk, hogy Balázs elaludjon, de ez nem jött össze; a délelőtti negyed óra kínlódós szundi épp elég volt neki. így aztán korábban indultunk el Baksára és 2 körül odaértünk Ildiékhez, ahol Bori is az üdvözlésünkre sietett. megmutatták a házat, beszélgettünk (úgy éreztem, hogy leginkább mi beszéltünk Pistivel), közben Balázs felfedezte a nappalit, uzsonnázott, kaptunk finom desszertet, még beszélgettünk egy kicsit, aztán megnéztük az udvart is. nem maradtunk nagyon sokat, hogy Ildi tudjon pihenni, ami ráfér, mert sok energia kell a pici baba nagyra növesztéséhez. :)

este végre Balázs is normális időben elaludt, így sikerült kipihennünk magunkat a hazaút előtt. reggel összepakoltunk, majd 10 körül elindultunk. Apuék tankoltak Bonyhádon, majd megálltunk Baján a Tesconál pelenkázni és etetni. mi is tankoltunk, aztán már Hódmezővásárhelyig meg sem álltunk, ahol megint pelenkáztunk. hazafele egész jól tudtunk haladni, így 4 előtt meg is érkeztünk. Balázs uzsonnázott, én tejszínes-zöldséges tésztát főztem, ettünk, aztán már csak úgy eltelt a délután további része és lehetett is aludni.

gyorsan reggel lett, kajáltunk, aztán Anyuék összepakoltak és elindultak Szatmárra, mi pedig Békéscsabára. megint érdekes volt együtt lenni a családommal, mivel ismét rávilágítottak, hogy nem értünk mi ehhez a gyereknevelés dologhoz. Húgom lepisszegett, amikor rászóltam Balázsra, hogy ne dobálja a játékait, Anyuék meg a megmentésére rohantak, amikor betettem a kiságyba karmolás miatt. aztán még beszóltak amiatt is, mert szegény gyereken sosincs zokni (ha beteges lenne és nem adnánk rá mégsem, azt megérteném, de mivel sosem volt még beteg, leszámítva a tavaly nyári, pár napos hasmenést, nem tartom indokoltnak a zokni miatti hisztit). nem tudom, hogy miért nem lehet ránkbízni a saját gyerekünk nevelését, mindenkinek megvolt/meglesz a saját esélye, a saját gyerekével, akkor kellett volna/kell majd élni vele.

na de ott tartottam, hogy Békéscsabára mentünk, mert Pistinek a frissen javított cipőjének ismét elkezdett leválni a talpa. pár ezer forint ráfizetéssel lett másik fajta cipője, ami aztán kirontotta a sarkát, de ez egy másik történet. ha már ott voltunk, bevásároltunk a DM-ben és a Tescoban is és délután már itthon is voltunk. vacsorára rendeltünk pizzát, mert megérdemeltük. :)

amíg Pisti cipőt próbált, el kellett ütni
az időt valamivel

időközben írt Réka, hogy hétfőn este megszületett Dani. pár nappal később végre képet is láthattam róla és annyira gyönyörű és ici-pici (csak 48 cm) és olyan szívesen babusgatnám egy kicsit, ha lehetne. :) valamelyik este egész sokat tudtam Rékával beszélgetni messengeren, úgyhogy nem csak cuki, de rendes is, aki hagy az anyukájának szabadidőt is.

mivel Pisti egész héten itthon volt, megbeszéltük, hogy bemegyünk a bölcsibe megbeszélni a dolgokat. péntekre esett a választás. fél 10 után értünk oda. kiderült, hogy egy nagyon fiatal csaj az intézményvezető, elmesélte a napirendet, hogy mit és mikor kapnak enni (Balázs szempontjából ez a legfontosabb :D), a beszoktatás menetét, a  szükséges papírokat, stb., aztán bemehettünk a Nyuszi csoportba szétnézni és ismerkedni. Balázs elég gyorsan feloldódott és építőkockázott a többi gyerekkel. az egyik kisfiú még repülőt is épített neki. nekem is meglepően jó élmény volt. :) végül úgy egyeztünk meg, hogy néhányszor bemegyünk a tavasz, nyár folyamán, aztán augusztustól elkezdünk bejárni 10-11 között játszani, aztán szeptember 1-től kezdjük az igazi beszoktatást, ami kb 2 hétig fog tartani.

ezen a héten szerdán bementünk az irodába, ahol Főnivel is megbeszéltem a szeptemberi kezdést. nagyon rettegtem, mert közölnöm kellett vele, hogy csak napi 7 órában tudok visszamenni, úgy, hogy esetenként be tudok menni másfél órával korábban. nagyon megértő volt, aztán nem tudom, hogy a többieknek duzzogott-e miatta vagy sem. mindegy is, a lényeg, hogy belement. utána még elmentünk bevásárolni, aztán a napot Pisti Anyujával és Judittal töltöttük. délután még sétálni is elmentünk.

tegnap Balázs végre megtett 5 lépést önállóan is, a kézenfogva sétálás pedig már nagyon jól megy neki. :) ma Mamáéknál ebédeltünk, Balázs megkapta előre a nyuszi-pénzt, amiből gyorsan rendeltünk is neki Duplo-t. másfél órát altattunk a hülye óraátállításnak köszönhetően, de mostmár végre alszik, én meg ennek a bejegyzésnek a végére értem. kaptok még zanzásítva néhány képet, aztán végre posztolom, így másfél hétnyi írás után.

azért ilyen életlen, mert ennyire sietett. ez
volt az első autóba kapaszkodós próbálkozás
a járással

ezzel a látvánnyal nehéz betelni

Marcsi hintáztatja

légvédelmi sisakban :D

itt a tavasz, lehet triciklizni

az új dömperbe is pakolni kell

:)

első igazi csúszdázás

új kedvenc játék, a csipeszpakolás, ...

... meg a konyhaszekrénypakolás

komoly 17 hónapos

a világ lepuszilnivalóbb talpacskái <3