nyaralás

6-án, azaz csütörtökön délelőtt lett kész az autó, délután pedig berobogtunk Békéscsabára, hogy elintézzünk még egy csomó dolgot a nyaralás előtt. voltunk DM-ben pelenkáért, Müllerben, Tescoban, tankolni, a Centerben fényképeket nyomtatni, a Libriben venni egy csomó könyvet ajándékba, plusz kettőt magamnak és egyet Balázsnak, majd beugrottunk még a Rossmann-ba Balázsnak mangós rizspufit venni az útra és elmentünk a Mekibe kipróbálni a túrórudis mcflurry-t, aminek egyetlen hibája a túrórudi volt. innen visszamentünk a Centerbe, elvettük a képeket és robogtunk is haza. itthon még hátra volt a csomagolás, Balázs fürdetése és fektetése, majd valamikor mi is ágyba kerültünk.

reggel elég sokáig aludtunk, reggeliztünk, befejeztük a csomagolást, Pisti lecipelte a rengeteg cuccunkat a kocsihoz, beugrottunk Mamáékhoz (leadtuk a lakáskulcsunkat, hogy Marcsi tudjon locsolni és volt ott pár cuccunk, amit a hűtőtáskába kellett tenni), így volt kb 10 óra, mire ténylegesen elindultunk. Battonyánál mentünk át a határon, vettünk útdíj matricát, majd megpróbáltuk Aradot elkerülni. hatalmasat szívtunk vele, mert a 6 km-t kb egy óra alatt tettük meg a dög melegben. álló autóban nincs menetszél, emiatt mindannyiunknak elege lett az utazásból már akkor, amikor még jóformán el sem indultunk. Balázs egy pillanatot sem aludt az úton és elég nyűgös volt. csak Váradon álltunk meg pelenkázni és pisilni, ott egy picit jó volt a klímás bevásárlóközpontban, de ezt leszámítva csak szenvedtünk a melegtől. Balázs vagy ivott, vagy mesét nézett, de már azt is unta, aztán az autósülését próbálta szétpüffölni a pici londoni buszommal, amit a pelenkázótáskában tartok végszükség esetére. de mivel semmi nem tart örökké, délután megérkeztünk Szatmárra. már mindenki töke tele volt a hőséggel, az utazással, mindennel, legszívesebben egy hűtőbe kucorodtunk volna be, de a megérkezéssel egyáltalán nem járt semmiféle felszabadító érzés. Borbála és Biborka még nem volt otthon, ezért Mamám segített felcuccolni. mire felvergődtünk a cuccokkal és végre leülhettünk kicsit, Mamám máris nekünkszegezte az egyik (számára) kardinális kérdést, hogy Balázs szól-e már, ha pisilni kell? sajnos Pistinek csak másnap délelőtt jutott eszébe a frappáns válasz, hogy "igen, mindig szól, miután sört iszik", de még akkor sem Mamámnak adta elő, hanem Borbálának, amikor mesélte neki a szívélyes fogadtatásunkat. Mamám azon is ki volt akadva, hogy Balázs biztosan nem szereti őt, mert nem ugrott egyből a nyakába. hát bocsi, de 10 hónapos volt, amikor legutóbb találkoztak, szóval én inkább azon lepődtem volna meg, ha még emlékszik rá. Borbálával és Biborkával sokkal előbb feloldódott, talán mert nem támasztottak túlzott elvárásokat iránta.

este még elmentünk Borbáláékkal a Kossuth kertbe hintázni és csúszdázni, majd olyan 8 körül hazamentünk az akkor még mindig tűzforró lakásba. nem túlzok egy kicsit sem, ha azt mondom, hogy a lakásban nappal szinte ugyannyira volt meleg, mint kint, estétől délelőtt 10-ig pedig még melegebb is. kereszthuzatot nem lehet csinálni, mert mindenki huzatérzékeny, úgyhogy még azzal volt szerencsénk, hogy vittünk magunkkal itthonról ventillátort. be is üzemeltük este, amikor lefektettük Balázst, de szegényke nem aludt valami sokat, mire csatakosra izzadtan, sírva felébredt. ekkor cseréltem a bodyját kisgatyára, Pisti pedig két csavarral megoldotta, hogy a redőny legalább részben fel legyen húzva, így jött be egy kis levegő is a szobába. féltem, hogy Balázs nem fog visszaaludni, de egy nagy adag almalé után újra elszenderedett. gyorsan mi is lefeküdtünk, de hosszú ideig csak forgolódtunk a melegtől. valamilyen szinten megváltás volt reggel felkelni, mert végre nem kellett a saját verítékünkben úszni, de persze fáradtak is voltunk.

Kossuth kerti móka

szombaton délelőtt kimentünk Pálfalvára meglátogatni Anyu unokatestvérét, fiát, menyét és unokáját. Zsófi májusban töltötte az 1 évet és Mamám szerint beszél, de kiderült, hogy tévedett vagy hát ahogy vesszük, mert Zsófi sem beszél többet, mint Balázs, de megérteti magát hangokkal, nyekkenésekkel, mutogatással. egyébként 10-ből 9-szer mi is simán tudjuk, hogy mit szeretne Bazsó, szóval nincs is motiválva (már ha egyáltalán rajta múlna és nem érettség kérdése lenne a beszéd), hogy megszólaljon. majd a bölcsiben biztos megered a nyelve előbb vagy utóbb. :) egész jól eljátszott a két gyerek egymás mellett, Balázs meg is simogatta Zsófit, aki ezen felbátorodott és állandóan Balázs ölébe akart ülni. :D elég vicces volt. ami viszont érdekes, hogy Balázs nagyon jól tűrte, nem méltatlankodott és nem próbálta lelökni magáról a kislányt, inkább csak nézett ránk értetlenül, hogy most mégis mi történik, pedig alapvetően nem szereti, ha korlátozzák (pl nem lehet ölben tartani, ha ő menni akar, addig feszegeti magát, amíg elengedjük).

mikor a kicsik elálmosodtak, eljöttünk. mi még beugrottunk a Kauflandba másnapra enni- és innivalót venni, aztán otthon Balázs evett egy banánt és aludt egy nagyot, mi meg közben ebédeltünk.

délután strandra mentünk, ahol iszonyatos volt a tömeg és ráadásul kifogtunk pár bunkót is (inkább nem részletezem, próbálom inkább elfelejteni), úgyhogy nem maradtunk sokat, pedig Balázs jól érezte magát. otthon kipakoltuk a vizes cuccainkat, majd elmentünk megint a Kossuth kertbe, csak még előtte Mamám sokkolt egy Balázsnak célzott mondattal: azt hittem, mire jössz, már ügyesebb leszel és sokat fogunk beszélgetni. szegény gyereken látszott, hogy nem érti, hogy most ezt minek kellett és mi sem értjük, mert a beszéd (és a szobatisztaság, ha már ez a másik vesszőparipája) nem azon múlik, hogy a kisgyerek akarja-e csinálni vagy sem, erre egyszerűen meg kell érnie az idegrendszerének. minden gyerek más ütemben fejlődik és ezeket a dolgokat nem lehet sem erőltetni, sem sürgetni, mert az mindig visszaüt később.

megint elég későn kerültünk ágyba és reggel Balázs elég korán ébresztett. Pistivel lementünk üdítőt venni az útra és elég döbbenetes élmény volt, hogy 10 órakor hűvösebb volt kint, még a napon is, mint bent a lakásban. összepakoltunk, ebédeltünk, aztán indultunk is. búcsúzóul Mamám még megosztotta intelmeit Balázzsal, miszerint fogadjon szót a szüleinek és a nagyszüleinek, mert akkor szeretni fogjuk. na itt már elszakadt nálam a cérna! eddig minden hülyeségére csak finoman reagáltam, de ezt már nem bírtam szó nélkül hagyni. megmondtam neki, hogy nem kéne ilyenekkel traktálja a gyereket, van elég baja egyébként is (a hőségtől már teljesen ki volt merülve) meg ez amúgyis hülyeség, mert a szeretetünk egyáltalán nem függ attól, hogy hogyan viselkedik. aztán beültem az autóba és elbőgtem magam.

még Szatmáron megálltunk tankolni, aztán a GPS-re bíztuk magunkat, aki választott nekünk egy tök jó útvonalat, csak nem azt, amelyikre számítottunk. megállás nélkül, viszonylag gyorsan otthon találtuk magunkat Anyuéknál. :)

ott volt Ibi néni is, akit később hazakísértünk, majd miután Apu elment 9-kor dolgozni, megfürdettük és lefektettük Balázst.

hétfőn délelőtt elvittük Balázst egy közeli játszótérre azzal a nem titkolt szándékkal, hogy lefárasszuk, de ez nem jött össze, mert nem volt hajlandó délben aludni. 2 körül jött Ibi néni, hogy étterembe menjünk megünnepelni az ő 75. és az én 30. szülinapomat. nagyon vagány helyre vittek Anyuék, ahol volt csúszda is meg egy elkerített részen érdekes tyúkok, fácánok, kacsák, stb. Balázzsal sokat lehetett sétálni, amíg elkészült a kaja, ami egyáltalán nem volt rossz. desszertnek kértünk Ibi nénivel holland palacsintát, amiben nem sok holland vonás volt, de ízre csodás volt! párolt almával és vanília jégkrémmel volt töltve.

természetesen mire hazaértünk, Balázs már nagyon fáradt volt. próbáltuk volna húzni az időt, de aztán feladtuk. úgy döntöttünk, hogy megfürösztjük, megkapja a tejet és lefektetjük fél 6-kor, mert máskor is volt már ilyen és akkor aludt reggelig. hát most nem jött össze! felkelt olyan fél 8 körül, aztán 11-ig játszottunk vele, hogy végre aludni tudjon.

másnap reggeli után felmentünk a Somos tetőre, az állatkertbe. már nem voltunk 2 éve és azóta rengeteget fejlesztettek, átépítettek és csomó kifutót, lett elefánt is és még rengeteg átépítés van folyamatban. miután mindent megnéztünk, hintáztunk a játszótéren, majd reméltük, hogy Balázs alszik egy nagyot, de megint csak 4 után szundított el, ami miatt este ismét elég későn feküdt le. amíg aludt délután. mi Pistivel elsétáltunk a Lidlbe, mert elfogyott Balázsnak a teje és mire hazaértünk, ott voltak unokatesómék is. jót beszélgettünk velük.

este még játszótereztünk egyet a közelben

szerdán csináltunk gyümölcslevest és túrógombócot, majd ebéd után elmentünk Anyuval a Decathlonba, DM-be, H&M-be, Auchanba.  Balázs hazafele elaludt a kocsiban és szerencsére Pisti fel tudta úgy vinni és lefektetni, hogy nem ébredt fel közben. aludt kb 2 órát, majd iszonyatos sírással ébredt belőle. talán a foga fájt, de nem tudjuk pontosan. miután megnyugodott, kimentünk Gyöngyiékhez. ott volt Ildi is Tomival. Balázsnak kb 2 órába telt, mire feloldódott és kilépcsőzte magát, utána kezdett másokkal is foglalkozni. jó volt, mert lehetett rohangászni az udvaron és ettünk nagyon finom pizzát és kürtőskalácsot is, valamint Balázs megkóstolta a szőlőt.

csütörtökön délelőtt elmentünk Anyuval a Kauflandba, otthon csináltunk tiramisut és Anyu sütött fokhagymás szeletet. ebéd után eredetileg strandra mentünk volna, de mivel eléggé el volt borulva, inkább visszamentünk a Somira a játszótérre. Balázs rengeteget csúszdázott, még a kanyarodós csőszúszdán is le mert menni. jól elfáradt, mire hazamentünk, így picit korábban le lehetett fektetni.

délutáni, pocakvillantós szundi :)

pénteken sajnos már indultunk is haza. reggel csomagoltunk, aztán hazaszenvedtük magunkat a hőségben. néha már azt hittem, hogy soha nem fogunk hazaérni. Balázs nagyon nyűgös volt, amit megértek, mert tényleg nagyon meleg volt. itthon aztán sok meglepi várt, mert Marcsi a paradicsom öntözésen kívül egy csomó mindent csinált, házassági ajándék gyanánt: ablakpucolás, függönymosás, rendberakta a hűtőnk tetején lévő kupit, sőt, még új fürdőszobai kilépőt is kaptunk. ráadásul, meghívott ebédelni és még Mamáék is ott voltak. :)

ahhoz képest, hogy azt gondoltam, hazamenni nem nyaralás, mégis nagyon jól telt és sikerült kikapcsolódni. szerencsére Anyuékat nem kell most sokáig nélkülözni, mert jönnek a szülinapomra.

a hétvégét még kikapcsolódással töltöttük, szombaton Gyopároson strandoltunk, vasárnap pedig Mamáéknál ebédeltünk, de ezután már semmi nem választott el minket attól, hogy visszatérjünk a hétköznapokba.