Léna látogatóban, háromszor

május utolsó hétvégéjét Szegeden töltöttük. szombaton még gyorsan elmentünk Balázzsal fodrászhoz, majd megérkeztek Anyuék, hogy engem és Balázst elszállítmányozzanak Szegedre. miután a Tescoban vettünk Balázsnak egy csomó nyári ruhát és lepakoltunk az Anyuék által kivett lakásban, meglátogattuk Húgomékat és végre láthattam élőben a picurkó Lénát. :) Balázs is nagyon cuki volt, felemeltette magát, hogy belásson a kiságyba és amikor Andris kivette a babát, nagyon-nagyon finoman megsimogatta a hasát. nem maradtunk sokáig, mert nagyon picike és meleg a lakás és Balázs nem bír sokáig nagyon jól viselkedni és csendesen lenni, úgyhogy Anyuékkal a játszótér felé vettük az irányt, ahol aztán Pisti Apuja is csatlakozott hozzánk. Balázs alaposan elfáradt és lefárasztott mindenkit, de jót csúszdázott, motorozott és még a játszóházban is kipróbált minden játékot. estére olyan fáradt lett, hogy meg sem várta a 7 órát a fürdéssel és tejivással, az elalvás viszont elég lassan ment, mert nagyon meleg volt. este segítettem Anyuéknak elkészíteni a másnapi ebédet, Kingának rizseshúst, a többieknek pedig kolozsvári káposztát.

reggel elég nehezen készültünk el, ezért úgy egyeztünk Kingával, hogy elmegyünk megint játszóra és amikor Pisti megérkezik, felmegyünk hozzájuk. végül úgy alakult, hogy játszó után előbb ebédeltünk, aztán mentünk csak át. Pisti az éjszaka után, Balázs pedig a játszótéri móka miatt volt fáradt, úgyhogy a tervezettnél kicsit korábban indultunk haza, de előtte Balázs még végigmondta, hogy Léna alszik, sír, felkelt. végül úgy jöttünk el, hogy Lénát nem is volt alkalmunk kicsit kézbe venni, mert amikor már-már kivettük volna a kiságyból, hogy megnyugtassuk a hasfájása miatt nyűgös kislányt, Húgomék azt mondták, hogy meg tudja nyugtatni magát (egyébként nem hasfájós, csak aznap ilyen napja volt).

később Anyu mesélte, hogy Kinga meg volt kvázi sértődve, amiért nem is akartuk kézbe fogni, szóval jól félreértettük egymás szándékait. :)

de pótoltuk a mulasztásunkat június 6-án, amikor nem hozzájuk indultunk, de náluk kötöttünk ki, ugyanis minden leletemet itthon felejtettem, amit az endokrinológushoz vinnem kellett volna a kontrollra. ha már úgyis majdnem Szegeden voltunk, amikor eszembe jutott, hogy a papírok nincsenek nálam, azt mondta Pisti, hogy legalább Húgomékhoz menjünk fel, ha már eddig eljöttünk. először arra gondoltam, hogy mondjuk azt, hogy meglepetés!, de ez azért nem működött volna, mert közben már Anyuval szervezkedtem a háttérben, hogy szombaton meglepjük Kingát a közelgő szülinapja alkalmából, így végül bevallottam, hogy dokihoz mentem volna, csak otthon maradtak a papírok. lehet, hogy hiba volt elárulni, mert Anyuék biztosan kombinálnak, de mostmár mindegy.

mire hazaértünk, Balázs belázasodott. először azt hittük, hogy a foga miatt, mint áprilisban, de másnap kiderült, hogy mandulagyulladása van, mert az még úgysem volt. újabb antibiotikum kúra után pénteken gyógyultnak lett nyilvánítva, ezért szombaton, a változatosság kedvéért, megint Szeged felé vettük az irányt. Anyu kijelentette, hogy meg ne próbáljunk tortát vinni, mert Andris Apja meg a nője vittek egy csomó sütit, így mi egy nagy csomag pelenkával és dr. Kádár Annamária Mesepszichológia könyvével állítottunk be. kicsit nagy volt a népsűrűség abban a pici lakásban és Balázs is elég sokat rendetlenkedett, pl nekirohant a kiságynak, miközben Léna benne aludt, de aztán megint nagyon cuki volt vele, megsimogatta és még puszit is adott neki.

sajnos keveset tudtunk maradni, mert már eleve későn értünk oda, de egyelőre úgy érzem, hogy kevés is elég belőlünk. :)