szabadság

ha június, akkor az irodában kitör Főniből a szabadság-láz, azaz kezdődik a harc a szabadságok kiadásával.

azzal kezdődik, hogy közli, kurvasok szabink van (amivel mi mindannyian tisztában vagyunk, mert május végéig a saját halálunk esetén sem hiányozhatunk, nemhogy némi pihenésre fecsérelnénk az időt), amit az életben nem lehet kiadni, nemhogy még az idén, de azért megkérdezi, hogy ki mikor szeretne szabira menni? az egyetlen bátor (mit bátor, egyenesen vakmerő) egyén én voltam, aki meg merte mondani, hogy az augusztus 20-i hétvége utáni hetet szeretné szabadra kérni. na erre jött a szokásos válasz, hogy az mennyire alkalmatlan, mert akkor kéne megcsinálni a kukoricásoknak a kilépő papírokat (hát bocs, de előtte számfejtés van meg áfa, aztán meg megint számfejtés és most akkor vegyük ki a szabit vagy ne?), de mindegy, megoldják (én is így gondoltam). na de hát ez még mindig nagyon kevés nap, 5 nap a huszonpárból az semmi, szóval muszáj lesz előtte is kivenni párat. és akkor ilyenkor jön az, hogy majd ő kiosztja! így lett az enyém június 14-től 19-ig, a többieké meg a következő 1-1 hét.

13-án bementem beküldeni a bevallásokat és már eléggé vártam, hogy másnaptól megkezdhessem a majdnem egy hetes itthoni láblógatást (azaz nem kevés takarítást, némi ügyintézést és egy kis kikapcsolódást), amikor is beütött a krach! van egy cég, amiről már 2 hete tudtuk, hogy június 1-el megkezdődött a felszámolása, aminek az egyik első lépése, hogy meg kell szüntetni a dolgozók munkaviszonyát, de az ügyvezető, aki nem tulajdonos, tehát nem ő tárgyal a felszámolóval, azt mondta, hogy várjunk, amíg a felszámoló nem szól. többször is rákérdeztünk, hogy biztos ne tegyük, amit kell, de ő mindig azt mondta, hogy várjunk. hát mi vártunk is, bement a bevallás is és kb azonnal megcsörrent a telefon: a felszámoló cégtől telefonáltak, hogy ez így nem jó, mindenkit ki kell léptetni. Főni hívta az ügyvezetőt, aki még ekkor sem volt hajlandó belemenni a kiléptetésbe, merthogy a felszámoló nem ezt mondta a tulajdonosnak és hogy délután találkoznak, szóval várjunk másnapig. tudtam,  hogy mindenkinek rengeteg a dolga, úgyhogy mondtam, hogy bemegyek kedden megcsinálni és cserébe még 20-án is itthon maradok, mert aznap még senki nem lenne szabin az áfabevallás miatt.

kedden bementem és azonnal kiderült, hogy aznap sem kell megcsinálni a papírjaikat, mert még mindig húzzák az időt. persze akadt millió dolog, amit tudtam csinálni, de akár itthon is maradhattam volna.

szerdán aztán kezdetét vette a nagy szabadság! Pisti sem dolgozott, így miután Balázst elvittük bölcsibe, ő elment fodrászhoz, majd elmentünk Békéscsabára. az OTP-ben kezdtünk, ahol elindítottuk végre a lakástakarékot meg elintéztünk még pár dolgot, kb egy órát ültünk az ügyintézőnél. közben kint eleredt az eső, én meg csak ujjatlan fölsőben voltam, így "kénytelen" voltam beszerezni az Orsay-ban egy vékony, ám meleg gombos, pöttyös szürke kardigánt. már régóta szerettem volna valami ilyesmit, mert ez farmerrel és ruhával/szoknyával is viselhető és kis helyet foglal, szóval az olyan napokon is jól jön, amikor reggel hűvös van, de délután már kánikula.

még gyorsan bementünk az optikába Pistinek kontaktlencse ápoló folyadékot venni, majd a Libriben vettünk 2 könyvet, egyet Apák napjára (a Nagyvárosi természetbúvárt), egyet pedig Balázsnak (a Viszlát, pelus!-t, mert hétfőn kezdődik a bölcsiben a szobatisztaságra szoktatás). utána még elmentünk a kedvenc helyemre és megettünk egy-egy szultán tálat. utána még beugrottunk a Sparba és indultunk is haza. hazafele sikerült egy csomót beszélgetni a jövőről, ami igazán ránk fért, ahogy az is, hogy végre egy kicsit kettesben legyünk. kb annyi időt voltunk itthon, amíg lepakoltunk, és már mentünk is Balázsért a bölcsibe, ahonnan Mamáékhoz vettük az irányt, mert megérkezett az oszlopventillátorunk. szépen ott is ragadtunk egész délutánra. :)

szerda reggel Balázs belepisilt a bilibe (nem oda tervezte, de jó helyre tettem a bilit és csak kicsit kellett utána takarítani). elvittem bölcsibe, bevásároltam, hazajöttem, reggeliztem, aztán kipakoltam a fiatalúr szekrényét. egyszerűen nem is értem, hogy hogy fért bele ennyi ruha, mert a szekrény tartalma beterítette a franciaágyat és a pelenkázót, majd miután visszapakoltam az aktuálisan jó ruháit, igaz, hogy csöppet szelősebben, de megtelt a szekrény, a kinőtt ruhák pedig megtöltöttek egy közepes méretű dobozt és egy nagy bőröndöt. miután ezzel végeztem, mosogattam, főztem ebédet, ettem, majd letekertem Mamáékhoz az előző nap ottfelejtett telefontöltőért. utána elhoztam Balázst a bölcsiből, beugrottunk Pistihez, majd hazajöttünk és vártuk Marcsit, aki megígérte, hogy meló után jön és megyünk fagyizni. Balázs egész délután kérdezgette, hogy mikor jön, úgyhogy fél 6-kor felhívtam, hogy mikorra várhatjuk, de mondta, hogy munkája akadt, de majd ma bepótoljuk. Balázs persze nagyon elkeseredett, úgyhogy előástam a fagyasztóból a maradék jégkrémet és azzal valamennyire megvigasztalódott. aztán Pistit kezdte el várni, aki túlórázott, majd, hogy nehogy estére megjavuljon a kedve, odacsíptem az ajtóhoz az ujját. :'( annyira sajnáltam szegényt!

ma reggel pedig felértünk a szülői önzésünk csúcsára, ugyanis miután otthagytuk Balázst a bölcsiben, elmentünk Gyopárosra strandolni, felhasználva a 2 ingyenes belépőnket, amikért Pisti a vérét adta, kétszer. úsztunk, élménymedencéztünk, beszélgettünk, ettünk, kicsit leégtünk, aztán még Tescoban is voltunk, majd dög fáradtan hazaértünk. volt kb egy óránk lazítani, mielőtt Balázsért kellett menni, ami elég volt arra, hogy kicsit összekapjuk magunkat.

miután hazahoztuk Balázst, ebédeltünk, majd jött Marcsi, elmentünk fagyizni, aztán Pisti ment dolgozni, mi meg Balázzsal Tűzoltó Sam maratont tartottunk.

mióta alszik, képeket másolok a telefonról a laptopra és megírtam már 2 bejegyzést, úgyhogy ideje lenne aludni. :)