egy újabb 14-e a "történelemkönyvbe" :(

Azt azért nem gondoltam volna, hogy még ez is megtörténik velünk.



 

Nyugodtan készítettem a vasárnapi ebédet, épp elzártam a tüzet a serpenyő alatt, miután kihalásztam az utolsó fasírtot is, majd elmentem mosdóba és szembe találtam magam egy vérfolttal.

 

Szóltam Pistinek, felhívtam a doktornőt, aki azt mondta, jöjjek be az ügyeletre. Amíg lezuhanyoztam, Pisti megszervezte, hogy Balázs Marcsinál lesz és össze is pakolt neki. Én is összepakoltam (csak evőeszközt és wc papírt nem hoztam), aztán leraktuk Balázst Marcsinál és már robogtunk is Békéscsabára.

 

Az ügyeletes doki megnézett ultrahanggal, nem nagyon látott semmit, csak a megvastagodott méhnyálkahártyát. Kaptam szobát, vettek vért, utána Pistinek mennie kellett, mert délutános a szociban. A véreredmény alapján is valószínű a vetélés. Holnap reggel megismétlik, ha csökken a HCG szintje, akkor 10 percre elaltatnak, hogy kitakarítsák a méhem. Ha esetleg emelkedne, akkor nem tudom, hogy mi van, de azt hiszem, ez nem is fog kiderülni. Kaptam vérzéscsillapítót, de így is eléggé vérzek, de legalább nem fáj.

 

Szomorú vagyok, de nem annyira, mint akkor lennék, ha korábban nem vesztettük volna el Esztert. Ez ahhoz képest sokkal egyszerűbb, de egyáltalán nem könnyű. Még nagyon picike, az is lehet, hogy eleve nem jól tapadt vagy nem fejlődött rendesen, pedig most igazán rendszeresen szedtem a pajzsmirigy gyógyszerem, a folsavat, az Elevitet, tényleg minden tőlem telhetőt megtettem érte. Úgy vagyok vele, ha mennie kell, hát sokkal inkább most, mint később. Persze fáj és fogalmam sincs, hogy miért történik még ez is velünk. Lehet, hogy van valami tanulság, csak nem tudjuk/akarjuk észrevenni? Lehet, hogy mégis egygyerekes család vagyunk, hiába gondoljuk másképp. Annak örülök, hogy legalább Balázs nem tudott még róla, nagyon fájna megint összetörni a szívét.

 

Marcsi írt nemrég, hogy Balázzsal elkészítették az ágyát. Pisti odapakolta a párnáját, takaróját, Mentő Mártont és Kockásfülű Nyulat, úgyhogy majdnem olyan lesz, mintha otthon aludna, csak ma este egyikünk se ad neki jóéjt puszit. Remélem, hogy még végtelen alkalmam lesz bepótolni.

 

Addig meg itt heverészek a kórházi ágyon, beszéltem Anyuval, messengerezek Rékával meg Húgom is írt, írtam Főninek is, hogy holnap biztos nem megyek, mert ez a szitu (még jó, hogy bejelentettem, legalább ő, a családtagjaimmal ellentétben nem a vetéléssel együtt tudta meg a terhességet), olvasok (Miután meghaltam - nem biztos, hogy a legjobb választás, de nem tűnik rossz könyvnek úgy egyébként.), ettem "fantasztikus" vacsorát, szereztem az automatából csokit (nem találtam, úgyhogy megkérdeztem a recepción és kissé hülyének néztek, de legalább volt benne 10 forint, hát mi ez, ha nem isteni gondviselés, ugye?), amit majd később eszek meg, mert nem reggelizhetek. (Ne vegyetek Nestlé csokit, borzalmas!)

 

Jó lenne, ha történne egy csoda, de nem hiszek a csodákban, úgyhogy inkább arra gondolok, hogy holnap délután hazamehetek és jól megölelgethetem Balázst és este, miután hazaér a munkából, Pistit is.

 

Majd holnap írok ennek a posztnak a végére egy update-et.

Ma már szerda van, de eddig nem nagyon volt alkalmam írni.

Hétfő reggel megint vettek vért, viszonylag gyorsan lett eredménye. Vizitkor már ott volt a doktornő is, úgyhogy utána már ő jött be hozzám, elmagyarázta, hogy mi a szitu (csökkent a béta hcg szint, tehát elvetéltem) meg hogy nemsokára visznek a műtőbe. A nemsokára orvos nyelven azt jelenti, hogy órákon belül. Később visszajött branült szúrni, megkérdeztem, hogy ugye tudják, hogy rh- vagyok, mondta, hogy persze, majd kapok antiD-t (sejtettem, hogy néztek vércsoportot, meg kérdezték, hogy kaptam-e vért, de mióta Szegeden hallottuk, hogy egy párnak elképzelhető, hogy nem lehet közös gyereke, mert vetélésnél erre nem figyeltek oda, nem merek kockáztatni, hogy esetleg ez elkerüli a figyelmüket).

Amíg teltek az órák, olvastam, Rékával és Pistivel írogattam, volt bent az anesztes doktornő, aki úgy lemeredt azon, hogy mit olvasok egy kórházban, hogy még a papírt is elfelejtette aláíratni :D, aztán egyszer csak 11 előtt jött egy fickó, hogy akkor megyünk. Elmentem még mosdóba, aztán ággyal együtt kitolt a lifthez, amivel lementünk egy emeletet. Egy kis ideig várakoztunk egy bezárt ajtó előtt, aztán kijött egy másik pasi, aki már műtős cuccban volt meg biciklimintás sapkában (még meg is kérdeztem tőle, hogy megdicsérhetem a sapkáját?) és segített felkászálódni a műtőasztalra, aztán betakart és betolt a műtő előterébe. Ott megint várni kellett egy kicsit, időnként jött arra valaki, kérdeztek néhány dolgot, aztán egyszer egy pasi lerakott mellém egy óriási távirányítót, még meg is nyugtatott, hogy csak távirányító. :D Ő tolt be a műtőbe, állított az ágyon, aztán az ujjamra csíptették a pulzoxit, majd mondták, hogy hamarosan aludni fogok és tényleg, egyik pillanatban még a plafont bámultam, a másikban meg már se kép, se hang.

Most nem ébredtem fel a visszaúton a kórterem felé és nem is voltam úgy felpörögve, mint legutóbb, csak iszonyatosan fáradt voltam. Megkértem a lakberendező pasit (aki tologatja az ágyakat), hogy adja ide a telefonom, hogy tudjak szólni a férjemnek. Elég kelletlenül adta ide. Gyorsan írtam dm-et, hogy szóljon Anyunak meg Rékának, én alszom egy kicsit. Aztán az alvásból nem lett semmi, mert folyton jöttek valamiért, áthúztak egy ágyat is, úgyhogy egy óra után feladtam.

1-kor kaptunk ebédet (elsózott krumpli(?)leves, jéghideg, cukrozott borsófőzelék, ismeretlen eredetű fasírttal), utána végre ki lehetett menni megmosdani és kicsit felöltözni.

3-kor volt vizit, megkaptam a szurit, utána kivették a branült és lehetett pakolni. 4 előtt a kezemben volt a zárójelentés. 26-án megyek kontrollra, az eredetileg terhességmegállapítónak szánt időpontban.

Marcsi Balázzsal nem sokkal később megérkezett és jöhettünk haza a hóesésben. Balázs azzal fogadott, hogy jó buli volt Marcsinál aludni, itthon már azt is mondta, hogy legközelebb 10 napig marad. Este szép nagy cirkusz kerekedett abból, hogy nem fürödhetett, mert késő volt, reggel meg abból, hogy 20 perc időhúzás után elvettem előle a reggelije maradékát.

Elvittük oviba, Pisti utána aludt, én olvastam és kiírtam twitterre, hogy milyen "csodás" volt eddig ez az év és nagyon sokan nagyon kedvesek voltak. :) Délután voltunk Lidlben, megvártuk a busznál Pisti Anyukáját, összeszedtük Balázst az oviból. Este aztán megvolt az öröme, mert majdnem egy órát habfürdőzhetett (eddig persze hallani se akart róla, de ha Marcsinál így csinálták, már itthon is kell).

Ma reggel Pisti ment borbélyhoz, én a szakadó esőben elsétáltam Balázzsal az oviba, elhoztam a tablethez a memória kártyát a mentőállomásról és felrakattam az üvegfóliát a telefonomra, aztán elmentem a háziorvoshoz, csak épp egy órát kellett volna várni a rendelés kezdetéig, úgyhogy inkább hazajöttem.

Mostam hajat, elindítottam a mosógépet, kicsit mosogattam, aztán hazaért Pisti, megnéztünk 3 részt a Terápia 3. évadából, utána teregettem. Pisti ebédelt, közben megbeszéltük, hogy elvégzem a féléves tb tanfolyamot, közbe/utána ráérünk eldönteni, hogy hogyan tovább. Ebéd után elment az utolsó előtti szocis műszakjára és benyújtotta a felmondását.

Én elmentem a Lidlbe, vettem pár dolgot, köztük egy horgoló készletet, amiből majd egyszer elefánt lesz, ha minden igaz. Utána percek alatt végeztem a háziorvosnál, vettem kenyeret a pékségben, hazahoztam Balázst az oviból. Építettünk órát Duplóból, pancsolt egy nagyot, olvastam esti mesét, most meg lassan egy órája próbál elaludni.

Holnap, amíg oviban lesz, mi elmegyünk boltba, kicsit takarítunk, csinálok fasírtot meg sajtos leveles-vajas tészta falatkákat, hogy pénteken legyen mit együnk az úton. Pisti 3-ra megy Kingáért és Lénáért, itt alszanak nálunk, mert péntek reggel indulunk Szatmárra, Mamám 80. szülinapját ünnepelni. Küldjétek a csít, hogy a 2 gyerek megférjen egymástól a kocsiban. :)