utolsó napom "szabadlábon"

hétfőn fél 9-kor jelentkeztünk a szülészeten, ahonnan felküldtek a nőgyógyászatra, hogy ott várjam meg a dokimat. pár perccel később meg is érkezett, leküldött a szülészetre, CTG-re. most csak a szülőszobán volt hely, mert még épp a festés utáni pakolászás folyt az osztályon. az épp ügyeletes szülésznő nagyon kedves volt (ő lett volna amúgy a szülésznőm, ha még vállalna kismamákat), beszélgettünk egy kicsit, aztán magamra hagyott, mert volt ott egy kismama, aki vajúdott és őt kellett irányítani. én majdnem elaludtam a CTG alatt, de aztán gyorsan magamhoz tértem, sőt, majdnem infarktust is kaptam, mert a másik helyiségben a kismama összeesett és nagyon ijesztő volt, ahogy csattant a padlón. végül ketten kaparták össze és nyugtatgatták, hogy még semmi olyan nem történt, amitől el kellene ájulni.

most megint nem lett túl jó a CTG eredménye, mert Balázs leginkább aludt és csak párat mozdult, de azt mondta a doki, hogy elég csak másnap megismételni, viszont megvizsgált és azt mondta, hogy kb. 1 ujjnyira van nyitva a belső méhszájam (sima ügy, már csak 4 kell még hozzá :D). szándékosan nem volt túl finomkezű, mert segíteni próbált, de Balázst ez sem hatotta meg és azóta sem döntött úgy, hogy akkor ő most elindulna. ezen kívül megbeszéltük, hogy kedden megint találkozunk fél 9-kor, aztán szerdán szünetet tartunk az ünnepre való tekintettel, majd, ha addig nem történik semmi, csütörtökön reggel 8-kor vár az osztályon, hogy bekasztlizzanak felvegyenek, ami után napi 3 CTG következik, de állítólag még a héten kilakoltatják az én aranyos, ráérős kisfiamat. ennek a lehetősége (mármint a kórházi "üdülésé") már akkor sem tetszett, de még csak hétfő volt, úgyhogy próbáltam nem foglalkozni vele.

a kórházi program után még megálltunk a Tesco-nál és tankoltunk is, aztán meghívást kaptunk ebédre Pisti Anyukájától, ezért Mezőhegyes felé vettük az irányt. ettünk nagyon finom sertéspörköltet, aztán én aludtam, Pisti pedig lebonyolította a konvektorok átnézetését. miután végzett vele, voltunk boltban, majd hazajöttünk. beszéltünk skype-on Anyuékkal, vacsoráztunk, megnéztük a dr. Csontot, aztán aludtunk.

tegnap megint 6-kor keltünk és, a szokásos menetrend szerint, fél 9-re Békéscsabán voltunk a kórházban. épp vizit volt, ezért a folyosón kellett várakozzunk egy kicsit. volt ott egy nő, akinek épp szült a lánya és tőlem is kérdezte, hogy szülni jöttem-e? eléggé csodálkozott, hogy már eltelt a terminus és nincs egyáltalán fájásom. mondjuk ezen az épp ügyeletes szülésznő is csodálkozott (na jó, végülis nem csodálkozott, csak érdeklődött), miközben fölrakta a CTG-s érzékelő tappancsokat. most jó lett az eredmény, a doki is megnézte, de engem nem vizsgált meg, mivel az előző napi macera sem hatott. újra megbeszéltük, hogy csütörtök reggel találkozunk, aztán mindenki ment a dolgára, mi személy szerint Orosházára, ahol kifizettük Pisti bringáját, aztán bevásároltunk a Tesco-ban, tankoltunk és hazajöttünk.

Pisti főzött ebédet, én reszeltem sajtot hozzá, ebédeltünk, aztán a délutánt azzal töltöttem, hogy a gép előtt ültem és lógattam az orrom. gtalkoltam Anettel és Judittal, aztán megnéztem a 2 új Így jártam anyátokkal részt és, később, megnéztük Pistivel a Társas játék 4. részét. estére jól nekikeseredtem, úgyhogy végül az egerek itatásában elfáradva aludtam el.

ma 10-ig aludtam, reggeliztem, majd Pisti is felébredt 11 után. ő is reggelizett, én mosogattam, majd skype-oltunk Anyukámmal, de minek? teljesen kiakasztott! már hétfőn azzal "szórakoztatott", hogy ugye Pisti is ott maradhat velem a kórházban, ma meg az volt a legújabb találmánya, hogy kérjem, hogy egyedül lehessek a szobában a kórházban. én egyszerűen nem tudom, hogy szerinte milyen a magyar egészségügy? a kórház valami luxusszálloda szerinte? el tudom képzelni, hogy a kajáról is azt gondolja, hogy svédasztalos a reggeli, ebédre meg vacsorára á la carte menüből lehet választani, sőt, biztos még egy üveg pezsgővel is meglepnek. na mindegy. tudom, hogy csak jót akar, mint mindenki más is, de most csak sajnálom magam, amiért hosszabban kell kórházban lennem, mint elképzeltem és azt is tudom, hogy gáz, hogy itt rinyálok a kórház miatt, de ez az én blogom, úgyhogy megörökíthetem benne ezt is, aztán pár év múlva, ha visszaolvasom, majd arcpálmázhatok, hogy hogy lehetett ilyenen nyígni, főleg ennyit.

ebéd után sétálni indultunk, meglátogattuk Mamáékat, beszélgettünk egy sort, majd hazajöttünk. most épp valamilyen animációs filmet nézünk (én csak háttal, mert blogolok), aztán pakolok új zenét a telefonomra és aludni is kéne, ha sikerül.

ha valakinek hiányoznék, emailben (gmailre), gtalkon vagy twitteren megtaláltok.