virtuális kuckó

túl vagyunk az első melóval tarkított héten, ezért gondoltam, hogy gyorsan beszámolok róla. hétfőn 6-kor keltem, szóltam Pistinek, hogy menjen be Balázs mellé, de már nem sokat aludtak, mire indulnom kellett, Balázs is ébren volt. siettem, mert még bérletet is kellett vegyek, mert ugyan próbálkoztam 2-án is, de akkor nem jártam sikerrel, mivel, mint később megtudtam, munkaszüneti nap volt. 8-ra be is értem és maradtam háromnegyed 2-ig. meglepően jól telt, főni egészen kedves volt és igazán hálásnak tűnik, amiért számíthatott rám. viszonylag gyorsan eltelt a munkaidő és már jöhettem is haza. a buszról felhívtam a védőnőt, hogy kiderítsem, mehetünk-e szerdán oltásra. kiderült, hogy igen, így már biztossá vált, hogy szerdán nem megyek dolgozni. hazaérve megetettem Balázst, aztán mi is ebédeltünk és Pisti lassan már mehetett is dolgozni. kedden Balázs felkelt velem egyszerre, felöltöztem, aztán megkapta a tejitalát, reggelizett velem is, majd hazaért Pisti és mehetettem megint a b...

azt az előző bejegyzésből ki is felejtettem, hogy 19-én elvittem Balázst a bölcsibe a városi karácsonyra, ahova a 3 év alatti gyerekeket és szüleiket hívták meg. nagyon kellett rohanjunk, hogy ne késsünk el, de időben odaértünk. amikor kihámoztam Balázst az overálból, mondtam neki, hogy szeptembertől minden nap itt fogunk öltözni, csak sajnos a vidám hangnemet nem bírtam tartani, miközben ezt mondtam, mert még mindig nem vagyok kibékülve azzal, hogy bölcsibe kell járnia. azt hiszem, nekem ugyanúgy szeparációs szorongásom van, mint neki, mert egyelőre úgy érzem, hogy csak az enyém (miénk) és nem akarom senkinek sem adni! (ehhez most pont jó gyakorlat lesz ez a néhány hét meló.) karácsonyra aztán a nagy készülődés közepette teljesen elmúlt az ünnepi hangulatom. valószínűleg ez annak is köszönhető, hogy máskor, amikor még suliba jártam vagy dolgoztam, vártam a szünetet, most meg, hogy itthon vagyok, nincs benne semmi különös. 23-án este feldíszítettem a fát egyedül, mert Pisti dolgoz...

mozgalmas hónap volt, gyorsan beszámolok róla, mert karácsonyról szeretnék majd külön írni. 4-én Szegedre mentünk, a pajzsmirigy ultrahanggal kezdtünk, ahol kiderült, hogy tovább nőttek a göbjeim vagy miim. aztán megkerestük a Nokia Care-t, ahol leadtuk a telefonomat. addigra kaptam kölcsön egy androidos kamu iphone 5c-t, amit kb 5 percenként csapkodtam volna a földhöz, de szükség volt rá, hogy kommunikálni tudjak a külvilággal. plusz azért találtam benne előnyt is, olyan játékokat tudtam játszani, amik wp-re valószínűleg soha nem lesznek. szervíz után meglátogattuk Gingeréket, kaptunk finom gulyást ebédre, Balázs pedig játszhatott Ábellel. mikor mindkét gyerek elálmosodott, mi elindultunk az Árkádba, ahol Balázs a hordozóban aludt, mi meg addig vettünk ezt-azt és nézelődtünk. 4-kor megetettük, majd mi is ettünk és indultunk is haza. 5-én Pisti délelőtt az öregeknél dolgozott, aztán Mikulás volt az egyik kollégájáék családi Mikulás-buliján (mi is mentünk Balázzsal), majd ment ...

a november a későbbiekben sem lett jobb, sőt, az utolsó napján még megkoronázta önmagát azzal, hogy a telefonom is megadta magát és 4-e előtt szervízbe sem tudjuk vinni. :( még annyit gyorsan megemlítek, hogy twitterről tudtam meg, hogy van Duolingo WP-re is, amit gyorsan letöltöttem és kiderült, hogy angolul tudók tanulhatnak hollandul is, ezért hobbiból belevágtam. huhh, nagyon nehéz nyelv, én nem tudom, Rékáék hogy tudták megtanulni! a szavakat egyelőre a következő kategóriákba sorolom: azonon írásmód és kiejtés, mint németül vagy angolul, aztán vannak azok, amiket totál másképp kell írni, de ugyanúgy kell kiejteni mint németül vagy angolul, aztán vannak azok, amik egyik előző kategóriába sem illenek. amit nem értek, hogy egyes szavaknak miért van több formájuk és a ragozás sem megy még üzembiztosan. persze sejtem, hogy nagyon sokra nem fogok menni, de annak jó, hogy egy kicsit használom az agyamat is, amíg itthon vagyok.  és akkor a képek: mint ezen a képen is lát...

soha nem gondoltam volna, hogy én ebben a témában posztot fogok írni, mert nem vagyok igazán nagy szakértője, csak látom, hogy egyeseknek mennyi szorongást okoz, hogy megfeleljenek ennek az elvnek, ezért kikívánkozik belőlem a véleményem. vigyázat, mert lehet, hogy legközelebb az asztrofizikába is beleütöm az orromat! :D szóval: van ez a kötődő nevelés dolog, aminek a másik neve a válaszkész gondoskodás és én sajnálom, hogy nem ez az elnevezés terjedt el jobban, mert közelebb állna az igazi valósághoz, nem ahhoz, amit gondolnak róla. mert mire is gondolunk, amikor meghalljuk, hogy kötődő nevelés? első, és legfontosabb eleme az igény szerinti szoptatás, amit rengetegen úgy értelmeznek, hogy a gyerek minden nyekkenésére az a válasz, hogy az anyja a szájába dugja a mellét. kérdem én, hogy egy felnőttnek bármi baja van, arra az a megoldás, hogy bevág egy tál rakottkrumplit meg egy tábla jóféle oreós milkát? nem mondom, hogy nem segít jobban elviselni a megpróbáltatásokat, de az ig...

visszagondolva, a novemberek általában változást hoznak, valahogy mindig nehezebb lesz tőlük az élet, közben meg örülni kéne az új lehetőségeknek. nem mindig megy ez könnyen. miután Pisti egész nyáron, több alkalommal is próbálkozott, hogy elmehessen másodállásba abba az idősek házába, ahol Anyukája is dolgozik, októberben végre megtört a jég és novemberben már kezdhetett is. mi úgy szerettük volna, ha csak 4 órásnak veszik fel, de végül novemberben 6 órás lett, aztán majd meglátják decembertől, hogy hogy lenne jobb. a két beosztást összehangolva lett néhány nap, amikor 6-tól 2-ig Mezőhegyesen dolgozik, majd este fél 7-től reggel 7-ig még mentőzik is egyet, valamint egész hónapban egyetlen egy teljes szabadnapja van. én nem tudnék ennyit dolgozni. nagyon hálás vagyok Pistinek, amiért ezt bevállalta, mert sajnos a nyavalyás csekkek csak jönnek, mi meg vagy tologatjuk őket magunk előtt, vagy hónap végén vakarózunk. szerencsére rendszerint egy-egy kisebb csodát tesznek a családtagjai...

terveztem írni egy külön bejegyzést októberről, egyet meg a szülinapról, de aztán elmaradt. október egyébként nem tartogatott túl sok izgalmat, hónap elején megrendeltük Balázs szülinapi ajándékait (tricikli és húzható teknős), amiket házhozszállítás helyett végül a Lidl parkolójában vettünk át, voltunk Annamariékkal Vadasparkban (végre láttam úszni a vidrát! <3), volt előszülinapi buli is, majd Anyósom szülinapja, aztán 22-én megérkeztek Anyuék, miután felköltöztették Húgomat Budapestre. jó volt, hogy itt voltak, mert amíg Balázsoztak, addig mi Pistivel el tudtuk készíteni a csomó sütit, amit a szülinapra terveztünk. minden Balázs-kompatibilis módon készült, hogy bármiből tudjon enni, ha már ő az ünnepelt. eredetileg kis bulit terveztünk itthonra, amiből végül az lett, hogy Mamáéknál tartottuk meg és rengetegen voltunk. eleinte kicsit bántam, hogy eltérünk a tervtől, de végülis jó volt, hogy szinte mindenki ott lehetett a családból, aki szereti Balázst. és akkor jöjjenek a...