4 hónap :)

a cím leírása óta eltelt már legalább 10 perc, de még mindig semmi épkézláb ötletem nincs, hogy mit írjak a mai bejegyzésbe ... a délelőtt eszembe jutott, hogy néhány héttel ezelőtt Syloff megkérdezte, hogy hogy ismerkedtünk meg Pistivel, de most nincs erőm elmesélni, úgyhogy ez máskorra marad. :)

Pistinek viszont van kedve mesélni. :) Az egész úgy indult, hogy megláttam Imola fotóját, elolvastam a profilját és rájöttem, hogy szeretném ha az életem része lenne. Persze akkor még nem tudtam, hogy szerelmesek leszünk csak azt, hogy jól érzem magam Vele. Aztán teltek a napok és egyre közelebb kerültünk egymáshoz, de sok félelem volt bennünk, hogy miként élhetünk együtt, távol egymástól. Sok hasonlót láttam már, de tudtam, hogy a miénk hogy végződik. Mindkettőnk múltjában vannak fájó részek, így még jobban akartam Rá vigyázni. Egy idő után tudtam, hogy működhet, de Imola még mindíg félt belevágni, pedig ő is szeretett már ekkor. Végül 2008 április 18.-án, amikor minden összeomlani látszott és már az is megfordult a fejemben, hogy végleg kilépek az életéből, hiszen nem érdemlem meg, egyszercsak úgy döntöttünk, belevágunk a közös jövőbe és azóta is élünk boldogan. 

reggel Anyu fél 8-kor a legszebb álmomból ébresztett, csak azért, hogy szóljon, megy el itthonról. aztán 8-kor, a következő egész jó álmomból költött az ébresztőóra. nagyon lassan készültem el, mondjuk nem is volt miért siessek, mert András úgysem volt bent, mivel ő már fél 4-től Kecskemét fele robogott. :D 

ma igazán nem volt sok munkám az irodában, kicsit segítettem Margitnak, de egyébként egész nap neteztem, egy csomó emberke rámköszönt Messengeren, hogy megkérdezze, mire vonatkozik a 4 hónap, egy érdekes irományt olvastam, aztán dél körül Pisti is belépett MSN-re és azóta szinte megállás nélkül beszélgetünk, egy csomó fontos dologról, a múltról és a jövőről.

Persze hozzátartozik, hogy egy csomó dolog, amiről beszéltünk, egy pasi számára ijesztő tud lenni, de Vele nem félek és tudom, hogy mindenben számíthatok Rá. Ha megengedtek egy magánjellegű vallomást, sosem hittem, hogy ennyire feloldódom és félelem nélkül beszélek a belső félelmeimről és érzéseimről. Nagyon jó érzés magam mellett tudni Valakit, akire mindíg számíthatok és megbeszélhetem a dolgaimat. Olyan ez az egész, mint egy álom és nem akarom, hogy véget érjen. Ez életem legboldogabb időszaka és ezt egyetlen lánynak köszönhetem. Talán sablonos, amit írok, de tudnotok kell, hogy más érezni, hogy szeretsz valakit és más küzdeni érte. Érte nagyon megéri, mert boldogságot és örömet hozott az életembe! Sokszor ébredek úgy, hogy ha Ő nem lenne, semmi erőm nem lenne dolgozni és tenni a dolgom, de a tudat, hogy mellettem van, mindennél többet ér. Ha lehetek olyan nagyképű, hogy tanácsot adjak nektek, akkor beszélgessetek és szeressetek! Nagyon szeretlek Imola! Csók!

hát azt hiszem, ezek után én már nem is kell semmit sem írjak. na jó, talán még annyit, hogy nagyon-nagyon boldog vagyok és szerelmes és örülök, hogy bepótoltuk az elmaradt közös bejegyzést. akartunk írni, amikor együtt voltunk, csak akkor nem jutott rá idő, meg ihlet sem volt.

na de mostmár vége az estimesének, mindenki mehet aludni. :D

P.S.: kommentben szavazhattok, hogy ki írja ezentúl a blogom. :D természetesen ez nem jelenti azt, hogy a közvéleménykutatás eredménye bármin is változtatni fog ... :P