tegnap és ma

ezt már egybe írom, mert nem tudom, hogy tudnám kibogozni, hogy még a kronológiai sorrend is megmaradjon. :) egyébként elkészültem a beszámolóval, lett sok-sok olvasnivalótok, csak győzzétek! tessék szépen kommentelgetni is. :)

tehát tegnap ... nem mondhatnám, hogy túl vidám nap lett volna ... 4-kor csörgött az óra, nem volt könnyű felkelni, de költeni kellett Pistit is. nem is voltunk éhesek, úgyhogy felöltöztünk, befejezte a pakolást, aztán már csak ültünk/feküdtünk az ágyon és örültünk, hogy még egy kicsit együttlehetünk. Anyu készített neki szendvicseket, aztán Apu is elkészült és 5-kor már kint is voltunk az állomáson. megvettük a helyjegyet, majd megkerestük a helyét a vonaton, aztán Apu, ezzel kiérdemelve egy óriási pirospontot, elköszönt és magunkra hagyott minket, így volt kb. negyed óránk arra, hogy elbúcsúzzunk. fura, de akkor nem voltam szomorú, valószínűleg ez annak a tudatnak is köszönhető, hogy szeptember elsején már újra együtt leszünk. :)

05:23-kor elindult a vonat, én meg visszabandukoltam az autóhoz és hazajöttünk. reggeliztem és visszafeküdtem aludni, a saját helyemre. persze Anyu cseles volt, mire hazaértem, lecserélte az ágyneműt. 8-kor megint csengetett az óra, de elaludtam és csak fél 9 előtt ébredtem meg. gyorsan összekaptam magam, kidobáltam a táskámból a Ratosnyáról hazahozott dolgaimat, beledobáltam a kajámat, szemüvegemet, a nagy schweppes-es üveget, csak épp az ernyőm maradt otthon. szerencsére csak picit csepergett, így nem is volt szükség rá.

beértem az irodába és kiderült, hogy 1-ig nem lesz áram, így Margittal beszélgettem, töltögettem a számlatömböt, elmentem kajáért, mert nem volt kedvem a szendvicsemhez, utána meg vettem ásványvizet, hogy legyen az irodában, magamnak pedig egy almás-körtés cappy-t. :)

miután visszaadták az áramot sem lett több kedvem dolgozni, kezdtem eléggé elszomorodni. 3 körül Pisti is hazaért, majd később belépett MSN-re. olyan furcsa érzés volt, hogy nem tudunk személyesen beszélgetni, hogy nem lehet hozzábújni, amikor épp nincs kedvem semmit sem mondani ... mielőtt találkoztunk, attól féltem, hogy majd teljesen megnémulok és nem leszek képes kimondani, amit gondolok, de egyáltalán nem ez történt, sőt, mostmár az MSN-es kommunikáció a fura. de ez van, majd visszaszokunk rá, végülis délután már minden a régi medrében folyt. :) azt azért el kell ismernem, hogy hiányzik, de nagyon. ezalatt a néhány nap alatt annyira megszoktam, hogy mellettem van, mintha mindig is így lett volna. minden magától és természetesen működik, nem kell semmin túl sokat gondolkozni, magyarázni vagy elbonyolítani. valahogy minden olyan, amilyennek lennie kell. azt hiszem, ez a kapcsolat az, amire mindig is vágytam. :) és az is nagyon-nagyon jól esett, hogy az Anyuja üzente, hogy szívesen vár. már nagyon várom, hogy menjek és újra együtt lehessünk. :)

szóval a meló eltelt, 5-kor hazabaktattam Tesóval, aki elém jött, ebédeltem, aztán leültem a gép elé és beszélgettünk tovább. közben nekifogtam blogolni is, csak felfedeztem egy új billentyűkombinációt :S :D, amitől minden elszállt és nem volt már kedvem újraírni. beszélgettem Vidámkával, máris "kikövetelte" a beszámolót meg a közös képet, amit majd otthon feltöltök ide is, mert különben szétszedtek miatta. :D

vacsorára csináltam finom tükörtojást, aztán 11-kor, mikor Pisti ment aludni, kikapcsoltam a gépet és még olvastam egy kicsit. :)

ma reggel megint 8-kor kelni kellett, reggeliztem és jöttem is. kiosztottam Anyunak és Tesónak a fordítanivalóm egy részét, mert képtelen vagyok befejezni, igaz, hogy így, hogy nektek gépelek beszámolót (persze magamnak is, mert így később majd lesz miről visszaemlékezni :), nem is lehet dolgozni.

délelőtt Rékával, Tesóval és Anettel beszélgettem. előbbi kettőtől megtudtam, hogy önző vagyok, ami eléggé szíven ütött, mert sok negatív tulajdonságomról tudok, de úgy tűnik, az önzőségem valahogy elkerülte a figyelmemet, legalábbis eddig. nem vettem észre, hogy magamra gondolnék mások előtt, de ki tudja, talán mégis így van ... habár szerintem az nem önzés (mert ők erre értették, azt hiszem),  hogy ha végre 4 napot tölthetek a Párommal, annyi tervezés, szervezés és álmodozás után, nem másokkal foglalkozom, hanem csakis vele. aki szerint ez nem normális, hát az nyugodtan tarthat önzőnek, mert nem érdekel. Anettnek elég sok dolgot meséltem és nagyon jól esett, hogy örült a boldogságunknak. :)

ma még Kincsemet nem is láttam, úgy látszik, van dolga bőven. de így legalább meglett a beszámoló, meg a profilomon is alakítottam picit, este pedig úgyis együtt leszünk és nézzük az "Agykontroll"-t. :)

de előtte még ki kell bírni háromnegyed órát az irodában, haza kell menni finom pizzát ebédelni és fel kell köszönteni Ibi-nénit névnapja alkalmából. :)

na jó, még melózom egy kicsit. szerintem ma már nem lesz másik blog, így is alig fogjátok győzni elolvasni. :)