péntek - folytatás :)
Ibi-néninél nagyon jól telt, kedves volt,
mint mindig. :) volt rágcsálnivaló, gyümölcs és fagyi. beszélgettünk, aztán fél
11 körül eljöttünk, hogy még kicsit tudjunk kettesben is lenni, mielőtt mennem
kell az interjúra. Ibi-nénitől kaptunk egy csomó pénzt fagyira, amiből aztán 4
napig gazdálkodtunk. :) tényleg jól jött a pénz, mert nekem már alig van egy
kevés a kártyámon és így legalább nem kellett még tovább apasztani a számlámat.
:)
11 körül hazaértünk, átöltöztem, aztán
mentünk is, Apu, Pisti meg én. :) Apu útközben telebeszélte a fejem a
jótanácsaival, amikre én is csak bólogattam ügyesen, közben meg csak azt
vártam, hogy ennek is legyen vége.
odaértünk fél 12-re, aztán a jelentkezőket,
köztük engem is, bevittek az épületbe és kellett várjunk a sorunkra, addig meg
Apu és Kincsem átmentek az Auchanba, mert ott van a gyárral szemben. Kincsemért
sokkal jobban aggódtam, mint magamért, Apunál sosem lehet tudni, hogy milyen
kedvében van, de állítólag jól kijöttek egymással.
én másodikként kerültem sorra, hárman
voltak a bizottságban, kérdeztek egy kis könyvelést, kicsi infót meg angolul
pár szakkifejezést. hát nagyjából mindent tudtam, úgyhogy szerintem megfelelnék
a célnak, csak az nem tetszett nekik, hogy nem voltam hajlandó még a dupla
fizetéssel való elméleti kecsegtetés hatására sem megigérni, hogy 5 évig a
nyakukon maradok. azt hiszem, itt mindenki tudja, hogy nem szeretnék könyvelni,
ha nem muszáj, azt meg végképp nem tudom, hogy hol leszek 5 év múlva,
legfeljebb csak azt, hogy hol szeretnék lenni, pontosabban, hogy kivel. :)
szóval nem nagyon örültek, hogy nem tudnak belőlem igéretet kicsikarni, de nem
tud érdekelni.
átmentem az Auchanhoz, találkoztam
Apuékkal. még ott a bevásárlóközpont előtt el kellett meséljek mindent. eleinte
Apunak nem tetszett, hogy nem igérgettem fölöslegesen, de aztán arra a
következtetésre jutott, hogy mégsem volt akkora nagy hiba. ööö ... mondtam már,
hogy egyébként sem érdekel ez az állás? :D
hazamentünk, az ebéd még csak akkor
készült, úgyhogy Tesóval és Pistivel elmentünk a sulihoz, ahova a
mesterképzésre fogok járni. útközben Tesó szóbahozta a gyerekkérdést meg azon
óhaját, hogy legyen egy focicsapatnyi gyereke, mi meg "belementünk",
hogy majd biztosítjuk számára a kapust meg a hátvédet. :D aztán
hazabandukoltunk, ebédeltünk, majd ledöltünk kicsit aludni, mert nagyon álmosak
voltunk.
4 után felszedelőzködtünk és elindultunk. a
Főtér elején vettünk jegesteát, amit aztán egész délután magunk után
hurcoltunk, de legalább nem szomjaztunk. :) először a Kultúr Palotába mentünk.
:) vettünk két diákjegyet meg fényképezőgépjegyet és megnéztük a Tükörtermet.
itt készült az egyetlen közös fotónk, ami annyira bemozdult, hogy szégyelem
feltenni, de lehet, hogy majd meggyőzhető leszek. ;) aztán megnéztük Bernády
György, Marosvásárhely leghíresebb polgármesterének a dolgozószobáját, a
hangversenytermet és egy festménykiállítást. innen a Színházhoz mentünk, ahol
épp ruhakiállítás volt, így gond nélkül bejutottunk. még a terembe is belógtunk
valahogy, csak épp vak sötét volt, úgyhogy nem láttunk belőle semmit. innen
elindultunk a Vár felé. előtte van egy park, ott kerestünk egy padot, amin elég
sokáig üldögéltünk, néztük a gyerekeket és beszélgettünk. volt egy
aranyos kisfiú, aki egy csomót integetett nekünk, mi meg vissza. :)
utána bementünk a Várba, megnéztünk egy
fotókiállítást, majd körbejártunk mindent. aztán megint visszamentünk a parkba,
még üldögéltünk kicsit. kezdtünk megéhezni, úgyhogy elindultunk a gyros-oshoz,
csak előtte még kezet akartunk mosni. be is mentünk a Sapientiához, csak voltam
olyan bunkó :$, hogy nem vettem tudomást a kapusbácsiról, úgyhogy nem engedett
be minket. így kénytelenek voltunk átbandukolni a Főtér másik végébe, a
mozihoz. onnan elmentünk gyros-t venni, a kedves görög bácsitól. :) innen a
Bolyain keresztül eljutottunk a parkba, ahol múltkor Vidámkával is voltam, csak
most még inkább tele volt, így újabb negyedórás sétával eljutottunk a
szülészeti parkba, aminek azért ez a neve, mert közel van hozzá a szülészet,
ahol például én is születtem. :) itt találtunk asztalt padokkal, úgyhogy
nekiálltunk kajálni. húúú, az a gyros megint óriási volt, nagyon-nagyon
ellaktunk, mozdulni is alig bírtunk. még egy kicsit ottmaradtunk a padon,
beszélgettünk meg csókolóztunk, aztán óriási kerülővel fél 11-re hazajöttünk.
utána még néztünk valami tengeralattjárós
filmet, aztán aludtunk. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése